Incipit
℣. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
℣. Dómine, lábia mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
℣. Dómine, lábia mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
Psalmus 3 [0]
3:2 Dómine, quid multiplicáti sunt qui tríbulant me? * multi insúrgunt advérsum me.
3:3 Multi dicunt ánimæ meæ: * Non est salus ipsi in Deo eius.
3:4 Tu autem, Dómine, suscéptor meus es, * glória mea, et exáltans caput meum.
3:5 Voce mea ad Dóminum clamávi: * et exaudívit me de monte sancto suo.
3:6 Ego dormívi, et soporátus sum: * et exsurréxi, quia Dóminus suscépit me.
3:7 Non timébo míllia pópuli circumdántis me: * exsúrge, Dómine, salvum me fac, Deus meus.
3:8 Quóniam tu percussísti omnes adversántes mihi sine causa: * dentes peccatórum contrivísti.
3:9 Dómini est salus: * et super pópulum tuum benedíctio tua.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Kezdet
℣. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
℣. Nyisd meg, Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
℣. Nyisd meg, Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
Zsoltár 3 [0]
3:2 Uram, mennyire megsokasodtak, kik engem szorongatnak. * Sokan támadnak ellenem.
3:3 Sokan mondják lelkemnek: * Nincs neki szabadulása az ő Istenében.
3:4 Te pedig, Uram, az én oltalmazóm vagy; * az én dicsőségem, ki fölemeled fejemet.
3:5 Szómmal az Úrhoz kiáltottam; * és meghallgatott engem az ő szent hegyéről.
3:6 Én szenderegtem, és mély álomban voltam, * és fölkeltem; mert az Úr megtartott engem.
3:7 Nem félek az engem környező nép ezreitől; * kelj föl, Uram, szabadíts meg engem, én Istenem!
3:8 Mert te verted meg mind, kik ok nélkül ellenkeztek velem; * a bűnösök fogait összetörted.
3:9 Az Úré a szabadítás, * és népeden a te áldásod.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Invitatorium {Antiphona Votiva}
Ant. Regem Vírginum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Ant. Regem Vírginum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Veníte, exsultémus Dómino, iubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem eius in confessióne, et in psalmis iubilémus ei.
Ant. Regem Vírginum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu eius sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Veníte, adorémus.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus eius (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus eius, et oves páscuæ eius.
Ant. Regem Vírginum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Hódie, si vocem eius audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Veníte, adorémus.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus iurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Regem Vírginum Dóminum, * Veníte, adorémus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Veníte, adorémus.
Ant. Regem Vírginum Dóminum, * Veníte, adorémus.
|
Imádságra hívás {Antifóna votív}
Ant. Az Úr a Szűzek királya * jöjjetek, imádjuk.
Ant. Az Úr a Szűzek királya * jöjjetek, imádjuk.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Az Úr a Szűzek királya * jöjjetek, imádjuk.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. jöjjetek, imádjuk.
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Az Úr a Szűzek királya * jöjjetek, imádjuk.
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. jöjjetek, imádjuk.
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Az Úr a Szűzek királya * jöjjetek, imádjuk.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. jöjjetek, imádjuk.
Ant. Az Úr a Szűzek királya * jöjjetek, imádjuk.
|
Hymnus {Votiva}
Vírginis Proles, Opiféxque Matris,
Virgo quem gessit, peperítque Virgo:
Vírginis festum cánimus trophǽum
Accipe votum.
Hæc tua Virgo dúplici beáta
Sorte, dum gestit frágilem domáre
Córporis sexum, dómuit cruéntum
Corpóre sǽclum.
Unde nec mortem, nec amíca mortis
Sæva pœnárum génera pavéscens,
Sánguine fuso méruit sacrátum
Scándere cælum.
Huius obténtu, Deus alme, nostris
Parce iam culpis, vítia remíttens,
Quo tibi puri resonémus almum
Péctoris hymnum.
Glória Patri genitǽque Proli,
Et tibi compar utriúsque semper
Spíritus alme, Deus unus, omni
Témpore sæcli.
Amen.
|
Himnusz {votív}
Jézus, a Szűznek fia s alkotója,
Szűz hordott méhén, a világra ő szült:
Szűznek zengjük most a nehéz halálon
Nyert diadalmát.
Mert e szűz kettős diadallal ékes:
Gyenge nőtestét hogy igába törte,
Avval zúzá szét a kegyetlen gyilkos
Zsarnok igáját.
Sem halált nem félt, se halál barátit:
Hóhér kínzások ezer új iszonyát,
S vérét hullatván a szelíd egeknek
Szállt örömébe.
Ő imájáért, kegyes Isten, engedd
El bűnünk zsoldját, amit érdemeltünk,
Hogy visszhangozzék a kitisztult szívből
Ájtatos ének.
Áldás, dícséret legyen az Atyának,
Egyszülöttének s vele Szentléleknek,
Háromságban- egy örök Istenünknek,
Minden időben.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ et Psalmi Votiva}
Nocturn I.
Ant. O quam pulchra * est casta generátio cum claritáte!
Psalmus 8 [1]
8:2 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
8:2 Quóniam eleváta est magnificéntia tua, * super cælos.
8:3 Ex ore infántium et lacténtium perfecísti laudem propter inimícos tuos, * ut déstruas inimícum et ultórem.
8:4 Quóniam vidébo cælos tuos, ópera digitórum tuórum: * lunam et stellas, quæ tu fundásti.
8:5 Quid est homo quod memor es eius? * aut fílius hóminis, quóniam vísitas eum?
8:6 Minuísti eum paulo minus ab Ángelis, glória et honóre coronásti eum: * et constituísti eum super ópera mánuum tuárum.
8:8 Ómnia subiecísti sub pédibus eius, * oves et boves univérsas: ínsuper et pécora campi.
8:9 Vólucres cæli, et pisces maris, * qui perámbulant sémitas maris.
8:10 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. O quam pulchra est casta generátio cum claritáte!
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák és zsoltárok votív}
Nocturn I.
Ant. O how lovely and glorious * is the generation of the chaste.
Zsoltár 8 [1]
8:2 Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész földön!
8:2 Mert a te dicsőséged fölmagasztaltatott * az egek fölött.
8:3 A kisdedek és csecsemők szája által viszed véghez a dicséretet ellenségeid miatt, * hogy megrontsd az ellenséget és bosszúállót.
8:4 Mert ha nézem egeidet, a te ujjaid alkotásait, * a holdat és csillagokat, melyeket te alapítottál:
8:5 Mi az ember, hogy megemlékezel róla? * Vagy az ember fia, hogy meglátogatod őt?
8:6 Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad meg őt, * és kezeid alkotmányai fölé rendelted őt.
8:8 Mindent lábai alá vetettél, * a juhokat és ökröket mind, azon fölül a mezei vadakat is.
8:9 Az égi madarakat és a tenger halait, * melyek eljárják a tenger ösvényeit.
8:10 Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész földön!
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. O how lovely and glorious is the generation of the chaste.
|
Ant. Ante torum * huius Vírginis frequentáte nobis dúlcia cántica drámatis.
Psalmus 18 [2]
18:2 Cæli enárrant glóriam Dei: * et ópera mánuum eius annúntiat firmaméntum.
18:3 Dies diéi erúctat verbum, * et nox nocti índicat sciéntiam.
18:4 Non sunt loquélæ, neque sermónes, * quorum non audiántur voces eórum.
18:5 In omnem terram exívit sonus eórum: * et in fines orbis terræ verba eórum.
18:6 In sole pósuit tabernáculum suum: * et ipse tamquam sponsus procédens de thálamo suo:
18:6 Exsultávit ut gigas ad curréndam viam, * a summo cælo egréssio eius:
18:7 Et occúrsus eius usque ad summum eius: * nec est qui se abscóndat a calóre eius.
18:8 Lex Dómini immaculáta, convértens ánimas: * testimónium Dómini fidéle, sapiéntiam præstans párvulis.
18:9 Iustítiæ Dómini rectæ, lætificántes corda: * præcéptum Dómini lúcidum, illúminans óculos.
18:10 Timor Dómini sanctus, pérmanens in sǽculum sǽculi: * iudícia Dómini vera, iustificáta in semetípsa.
18:11 Desiderabília super aurum et lápidem pretiósum multum: * et dulcióra super mel et favum.
18:12 Étenim servus tuus custódit ea, * in custodiéndis illis retribútio multa.
18:13 Delícta quis intéllegit? ab occúltis meis munda me: * et ab aliénis parce servo tuo.
18:14 Si mei non fúerint domináti, tunc immaculátus ero: * et emundábor a delícto máximo.
18:15 Et erunt ut compláceant elóquia oris mei: * et meditátio cordis mei in conspéctu tuo semper.
18:15 Dómine, adiútor meus, * et redémptor meus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ante torum huius Vírginis frequentáte nobis dúlcia cántica drámatis.
|
Ant. Sing for us again and again before this maiden's bed * the tender idylls of the play.
Zsoltár 18 [2]
18:2 Az egek beszélik Isten dicsőségét, * és az ő kezei alkotmányát hirdeti az égboltozat.
18:3 Ezt beszéli a nap a jövő napnak, * erre tanítja az éj a jövő éjt.
18:4 Nincs nyelv, sem beszéd, * melyen nem hallatnék az ő szavuk;
18:5 Egész földre elhat az ő szózatuk, * és a földkerekség határaira igéjük.
18:6 Az egekben vagyon helyezve a nap sátora, * melyből, mint a vőlegény az ő terméből, kilépvén,
18:6 örömmel futja pályáját, mint a hős. * Kijövete az ég egyik véghatárától,
18:7 és járása másik végéig, * és nincs, ki elrejtse magát hevétől.
18:8 Az Úr törvénye hiba nélkül való, lelkeket térítő; * az Úr bizonyságtétele hű, bölcsességet adó a kisdedeknek.
18:9 Az Úr rendelései egyenesek, szíveket vigasztalók; * az Úr parancsa világos, megvilágosítja a szemeket.
18:10 Az Úr félelme szent, megmaradó örökkön-örökké, * az Úr ítéletei igazak, igazolvák önmagukban.
18:11 Kívánatosabbak az aranynál és sok drágakőnél, * és édesebbek a színméznél és a lépesméznél.
18:12 A te szolgád meg is tartja azokat, * megtartásukban sok a jutalom.
18:13 De a vétkeket ki veszi észre? Az én titkos bűneimtől tisztíts meg engem, * és az idegenektől szabadítsd meg szolgádat.
18:14 Ha nem uralkodnak rajtam, akkor hiba nélkül leszek, * és nagy vétkektől tisztulok meg.
18:15 És kedvesek lesznek az én szám beszédei, * és szívem elmélkedése előtted lesz mindenkoron,
18:15 Uram, én segítőm * és megváltóm.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Sing for us again and again before this maiden's bed the tender idylls of the play.
|
Ant. Revértere, * revértere, Sunamítis; revértere, ut intueámur te.
Psalmus 23 [3]
23:1 Dómini est terra, et plenitúdo eius: * orbis terrárum, et univérsi qui hábitant in eo.
23:2 Quia ipse super mária fundávit eum: * et super flúmina præparávit eum.
23:3 Quis ascéndet in montem Dómini? * aut quis stabit in loco sancto eius?
23:4 Ínnocens mánibus et mundo corde, * qui non accépit in vano ánimam suam, nec iurávit in dolo próximo suo.
23:5 Hic accípiet benedictiónem a Dómino: * et misericórdiam a Deo, salutári suo.
23:6 Hæc est generátio quæréntium eum, * quæréntium fáciem Dei Iacob.
23:7 Attóllite portas, príncipes, vestras, et elevámini, portæ æternáles: * et introíbit Rex glóriæ.
23:8 Quis est iste Rex glóriæ? * Dóminus fortis et potens: Dóminus potens in prǽlio.
23:9 Attóllite portas, príncipes, vestras, et elevámini, portæ æternáles: * et introíbit Rex glóriæ.
23:10 Quis est iste Rex glóriæ? * Dóminus virtútum ipse est Rex glóriæ.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Revértere, revértere, Sunamítis; revértere, ut intueámur te.
|
Ant. Return, return, O Shulammith * Return, return, that we may look upon thee.
Zsoltár 23 [3]
23:1 Az Úré a föld és annak teljessége; * a föld kereksége, és mindnyájan, kik benne laknak.
23:2 Mert ő tengerekre alapította azt; * és folyóvizekre állította azt.
23:3 Ki megy föl az Úr hegyére? * Vagy ki fog állani az ő szent helyén?
23:4 Az ártatlan kezű s a tiszta szívű, * ki lelkét nem adta hiúságra, sem álnoksággal nem esküdött felebarátjának;
23:5 Az veszen áldást az Úrtól, * és irgalmat az ő szabadító Istenétől.
23:6 Ez az őt keresők nemzetsége, * kik Jákob Istene orcáját keresik.
23:7 Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, és emelkedjetek föl, örök ajtók, * hogy bemenjen a dicsőség királya.
23:8 Ki ez a dicsőség királya? * Az erős és hatalmas Úr, a hatalmas Úr a harcon.
23:9 Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, és emelkedjetek föl, örök ajtók, * hogy bemenjen a dicsőség királya.
23:10 Ki ez a dicsőség királya? * A seregek Ura, ő a dicsőség királya.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Return, return, O Shulammith Return, return, that we may look upon thee.
|
Ant. Spécie tua * et pulchritúdine tua inténde, próspere procéde, et regna.
Psalmus 44 [4]
44:2 Eructávit cor meum verbum bonum: * dico ego ópera mea Regi.
44:2 Lingua mea cálamus scribæ: * velóciter scribéntis.
44:3 Speciósus forma præ fíliis hóminum, diffúsa est grátia in lábiis tuis: * proptérea benedíxit te Deus in ætérnum.
44:4 Accíngere gládio tuo super femur tuum, * potentíssime.
44:5 Spécie tua et pulchritúdine tua: * inténde, próspere procéde, et regna.
44:5 Propter veritátem, et mansuetúdinem, et iustítiam: * et dedúcet te mirabíliter déxtera tua.
44:6 Sagíttæ tuæ acútæ, pópuli sub te cadent: * in corda inimicórum Regis.
44:7 Sedes tua, Deus, in sǽculum sǽculi: * virga directiónis virga regni tui.
44:8 Dilexísti iustítiam, et odísti iniquitátem: * proptérea unxit te Deus, Deus tuus, óleo lætítiæ præ consórtibus tuis.
44:9 Myrrha, et gutta, et cásia a vestiméntis tuis, a dómibus ebúrneis: * ex quibus delectavérunt te fíliæ regum in honóre tuo.
44:10 Ástitit regína a dextris tuis in vestítu deauráto: * circúmdata varietáte.
44:11 Audi fília, et vide, et inclína aurem tuam: * et oblivíscere pópulum tuum et domum patris tui.
44:12 Et concupíscet Rex decórem tuum: * quóniam ipse est Dóminus Deus tuus, et adorábunt eum.
44:13 Et fíliæ Tyri in munéribus * vultum tuum deprecabúntur: omnes dívites plebis.
44:14 Omnis glória eius fíliæ Regis ab intus, * in fímbriis áureis circumamícta varietátibus.
44:15 Adducéntur Regi vírgines post eam: * próximæ eius afferéntur tibi.
44:16 Afferéntur in lætítia et exsultatióne: * adducéntur in templum Regis.
44:17 Pro pátribus tuis nati sunt tibi fílii: * constítues eos príncipes super omnem terram.
44:18 Mémores erunt nóminis tui: * in omni generatióne et generatiónem.
44:18 Proptérea pópuli confitebúntur tibi in ætérnum: * et in sǽculum sǽculi.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Spécie tua et pulchritúdine tua inténde, próspere procéde, et regna.
|
Ant. In thy comeliness and thy beauty, * go forward, fare prosperously, and reign.
Zsoltár 44 [4]
44:2 Az én szívem jó beszédet önt ki; * a királynak ajánlom énekemet.
44:2 Az én nyelvem az író tolla, * ki gyorsan ír.
44:3 Ékes alakú vagy az emberek fiai fölött, kedvesség van elöntve ajkaidon; * azért áldott meg téged az Isten mindörökké.
44:4 Kösd fel oldaladra kardodat, * leghatalmasabb!
44:5 A te ékességeddel és szépségeddel * indulj meg, járj szerencsésen és országolj
44:5 A valóságért és szelídségért és igazságért; * és jobbod csodálatosan elvezet téged.
44:6 Nyilaid élesek, népek esnek el alattad, * a király ellenségeinek szíveibe (hatolnak) . *
44:7 A te széked, Isten, mindörökkön-örökké áll; * igazság pálcája a te országod pálcája.
44:8 Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot; * azért kent föl téged az Isten, a te Istened vigasság olajával társaid fölött.
44:9 Mirha és áloé és kasszia van ruházatodban az elefántcsont-házakból, * melyekkel gyönyörködtettek téged a királyok leányai a te dicsőségedben.
44:10 A királyné jobbod felől áll aranyos ruházatban, * körülvétetve sokszínű ékességgel.
44:11 Halljad, leányom, és lássad, és hajtsd ide füledet; * és feledd el népedet és atyád házát.
44:12 És a király megkívánja ékességedet; * mert ő a te Urad Istened, és imádni fogják őt.
44:13 És Tírusz leányai, * a község minden gazdagjai ajándékokkal könyörögni fognak színed előtt.
44:14 A király leányának minden dicsősége belül vagyon, * arannyal szegélyezett sokszínű öltözetében.
44:15 Utána szüzek vezettetnek a királyhoz, * az ő társai hozzád vitetnek;
44:16 Bevitetnek vigassággal és örvendezéssel, * behozatnak a király templomába.
44:17 Atyáid helyett fiak születnek neked; * fejedelmekké rendeled azokat az egész földön.
44:18 Megemlékeznek a te nevedről * minden nemzedékről nemzedékre;
44:18 Azért a népek dicsérni fognak téged örökké * és mindörökkön-örökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. In thy comeliness and thy beauty, go forward, fare prosperously, and reign.
|
Ant. Adiuvábit eam * Deus vultu suo: Deus in médio eius, non commovébitur.
Psalmus 45 [5]
45:2 Deus noster refúgium, et virtus: * adiútor in tribulatiónibus, quæ invenérunt nos nimis.
45:3 Proptérea non timébimus dum turbábitur terra: * et transferéntur montes in cor maris.
45:4 Sonuérunt, et turbátæ sunt aquæ eórum: * conturbáti sunt montes in fortitúdine eius.
45:5 Flúminis ímpetus lætíficat civitátem Dei: * sanctificávit tabernáculum suum Altíssimus.
45:6 Deus in médio eius, non commovébitur: * adiuvábit eam Deus mane dilúculo.
45:7 Conturbátæ sunt gentes, et inclináta sunt regna: * dedit vocem suam, mota est terra.
45:8 Dóminus virtútum nobíscum: * suscéptor noster Deus Iacob.
45:9 Veníte, et vidéte ópera Dómini, quæ pósuit prodígia super terram: * áuferens bella usque ad finem terræ.
45:10 Arcum cónteret, et confrínget arma: * et scuta combúret igni.
45:11 Vacáte, et vidéte quóniam ego sum Deus: * exaltábor in géntibus, et exaltábor in terra.
45:12 Dóminus virtútum nobíscum: * suscéptor noster Deus Iacob.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Adiuvábit eam Deus vultu suo: Deus in médio eius, non commovébitur.
|
Ant. God shall help * her with His countenance is in the midst of her; she shall not be moved.
Zsoltár 45 [5]
45:2 A mi Istenünk oltalom és erő; * segítő a szorongatásokban, melyek igen elértek minket.
45:3 Azért nem félünk, ha a föld megrendül is, * és a hegyek a tenger szívébe vitetnek.
45:4 Zúgjanak bár és háborogjanak az ő vizei, * rengjenek a hegyek az ő erőssége miatt:
45:5 A folyó rohama fölvidítja az Isten városát, * megszenteli hajlékát a Fölséges.
45:6 Isten annak közepette van, s nem fog ingani; * megsegíti őt Isten korán reggel.
45:7 Fölháborodtak a nemzetek, és hanyatlottak az országok; * ő szózatát adta, és megrendült a föld.
45:8 Az erők Ura mivelünk; * oltalmazónk Jákob Istene.
45:9 Jöjjetek elő, és lássátok az Úr cselekedeteit, minő csodákat tett a földön: * megszüntetvén a hadakat a föld végéig,
45:10 Eltöri a kézíjat, és összezúzza a fegyvereket, * és a pajzsokat megégeti tűzzel.
45:11 Szűnjetek meg, és lássátok, hogy én vagyok az Isten; * fölmagasztaltatom a nemzetek között, és fölmagasztaltatom a földön.
45:12 Az erők Ura mivelünk; * oltalmazónk Jákob Istene.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. God shall help her with His countenance is in the midst of her; she shall not be moved.
|
Ant. Aquæ multæ * non potuérunt exstínguere caritátem.
Psalmus 47 [6]
47:2 Magnus Dóminus, et laudábilis nimis * in civitáte Dei nostri, in monte sancto eius.
47:3 Fundátur exsultatióne univérsæ terræ mons Sion, * látera Aquilónis, cívitas Regis magni.
47:4 Deus in dómibus eius cognoscétur: * cum suscípiet eam.
47:5 Quóniam ecce reges terræ congregáti sunt: * convenérunt in unum.
47:6 Ipsi vidéntes sic admiráti sunt, conturbáti sunt, commóti sunt: * tremor apprehéndit eos.
47:7 Ibi dolóres ut parturiéntis: * in spíritu veheménti cónteres naves Tharsis.
47:9 Sicut audívimus, sic vídimus in civitáte Dómini virtútum, in civitáte Dei nostri: * Deus fundávit eam in ætérnum.
47:10 Suscépimus, Deus, misericórdiam tuam, * in médio templi tui.
47:11 Secúndum nomen tuum, Deus, sic et laus tua in fines terræ: * iustítia plena est déxtera tua.
47:12 Lætétur mons Sion, et exsúltent fíliæ Iudæ: * propter iudícia tua, Dómine.
47:13 Circúmdate Sion, et complectímini eam: * narráte in túrribus eius.
47:14 Pónite corda vestra in virtúte eius: * et distribúite domos eius, ut enarrétis in progénie áltera.
47:15 Quóniam hic est Deus, Deus noster in ætérnum et in sǽculum sǽculi: * ipse reget nos in sǽcula.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Aquæ multæ non potuérunt exstínguere caritátem.
|
Ant. Many waters cannot * quench love.
Zsoltár 47 [6]
47:2 Nagy az Úr és igen dicséretes * a mi Istenünknek városában, az ő szent hegyén.
47:3 Az egész föld örömére van alapítva Sion hegye, * északi oldalán a nagy király városa.
47:4 Házaiban az Isten ismeretes, * mint az ő oltalmuk.
47:5 Mert íme a föld királyai összegyűltek, * egyesültek;
47:6 ők azt így látván, elcsodálkoztak, zavarba jöttek, megindultak; * reszketés fogta el őket;
47:7 Oly fájdalom, mint a szülőé, * és amily rohanó a szélvész, mely összetöri Tarzisz hajóit.
47:9 Amint hallottuk, úgy láttuk az erők Ura városában, a mi Istenünk városában; * Isten alapította azt mindörökre.
47:10 Megemlékezünk, Isten, a te irgalmasságodról * templomodnak közepette.
47:11 Valamint a te neved, Isten, úgy dicséreted is a föld határáig ér; * igazsággal teljes a te jobbod.
47:12 Vigadjon Sion hegye, és örvendezzenek Júda leányai * ítéleteid miatt, Uram!
47:13 Kerüljétek meg Siont és szemléljétek azt körül; * számláljátok meg tornyait.
47:14 Függesszétek szíveiteket erősségére, * vegyétek számba házait, hogy elbeszéljétek a jövő nemzedéknek:
47:15 Mert ez az Isten, a mi Istenünk örökké és mindörökkön-örökké; * ő igazgat minket mindörökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Many waters cannot quench love.
|
℣. Spécie tua et pulchritúdine tua.
℟. Inténde, próspere procéde, et regna.
|
℣. In thy comeliness and thy beauty.
℟. Go forward, fare prosperously, and reign.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsíus píetas et misericórdia nos ádiuvet, qui cum Patre et Spíritu Sancto vivit et regnat in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. A cunctis vítiis et peccátis absólvat nos virtus sanctæ Trinitátis. Amen.
1 Cor 7:36-40
36 Si quis autem turpem se vidéri exístimat super vírgine sua, quod sit superadúlta, et ita opórtet fíeri; quod vult fáciat: non peccat, si nubat.
37 Nam, qui státuit in corde suo firmus, non habens necessitátem, potestátem autem habens suæ voluntátis, et hoc iudicávit in corde suo, serváre vírginem suam, bene facit.
38 Ígitur et qui matrimónio iungit vírginem suam, bene facit; et qui non iungit, mélius facit.
39 Múlier alligáta est legi quanto témpore, vir eius vivit. Quod, si dormíerit vir eius, liberáta est; cui vult nubat, tantum in Dómino.
40 Beátior autem erit, si sic permánserit, secúndum meum consílium; puto autem quod et ego Spíritum Dei hábeam.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Veni Sponsa Christi, áccipe corónam, quam tibi Dóminus præparávit in ætérnum; pro cuius amóre sánguinem tuum fudísti,
* Et cum Ángelis in paradísum introísti.
℣. Veni, elécta mea, et ponam in te thronum meum; quia concupívit Rex spéciem tuam.
℟. Et cum Ángelis in paradísum introísti.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Et cum Ángelis in paradísum introísti.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás.
1 Cor 7:36-40
36 Ha valaki mégis úgy véli, hogy igazságtalanul bánna hajadon lányával, mert eljárt fölötte az idő, ha úgy van rendjén, tegye, amit akar. Nem vétkezik, kössenek csak házasságot.
37 Akinek azonban szilárd a meggyőződése, s minden kényszerítő ok nélkül, teljesen szabadon úgy döntött, hogy megőrzi hajadon lányát, jól teszi.
38 Tehát aki férjhez adja hajadon lányát, jól teszi, aki pedig nem adja férjhez, még jobban teszi.
39 Az asszony le van kötve, amíg férje él, de ha férje meghal, felszabadul. Férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban.
40 Boldogabb azonban, ha úgy marad, ahogy van. Ez a tanácsom, és hiszem, hogy Isten Lelke szerint beszélek.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟.br. Come, Bride of Christ, and take the everlasting crown, which the Lord hath prepared for thee, even for thee who for the love of Him hast shed thy blood;
* And art entered with Angels into His garden.
℣. Come, O My chosen one, and I will establish My throne in thee, for the King hath reatly desired thy beauty
℟. And art entered with Angels into His garden.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. And art entered with Angels into His garden.
|
Nocturn II.
Ant. Nigra sum, * sed formósa, fíliæ Ierúsalem; ídeo diléxit me Rex, et introdúxit me in cubículum suum.
Psalmus 84 [7]
84:2 Benedixísti, Dómine, terram tuam: * avertísti captivitátem Iacob.
84:3 Remisísti iniquitátem plebis tuæ: * operuísti ómnia peccáta eórum.
84:4 Mitigásti omnem iram tuam: * avertísti ab ira indignatiónis tuæ.
84:5 Convérte nos, Deus, salutáris noster: * et avérte iram tuam a nobis.
84:6 Numquid in ætérnum irascéris nobis? * aut exténdes iram tuam a generatióne in generatiónem?
84:7 Deus, tu convérsus vivificábis nos: * et plebs tua lætábitur in te.
84:8 Osténde nobis, Dómine, misericórdiam tuam: * et salutáre tuum da nobis.
84:9 Áudiam quid loquátur in me Dóminus Deus: * quóniam loquétur pacem in plebem suam.
84:9 Et super sanctos suos: * et in eos, qui convertúntur ad cor.
84:10 Verúmtamen prope timéntes eum salutáre ipsíus: * ut inhábitet glória in terra nostra.
84:11 Misericórdia, et véritas obviavérunt sibi: * iustítia, et pax osculátæ sunt.
84:12 Véritas de terra orta est: * et iustítia de cælo prospéxit.
84:13 Étenim Dóminus dabit benignitátem: * et terra nostra dabit fructum suum.
84:14 Iustítia ante eum ambulábit: * et ponet in via gressus suos.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Nigra sum, sed formósa, fíliæ Ierúsalem; ídeo diléxit me Rex, et introdúxit me in cubículum suum.
|
Nocturn II.
Ant. I am black but comely, * O ye daughters of Jerusalem; therefore hath the King loved me, and brought me into his chamber.
Zsoltár 84 [7]
84:2 Megáldottad, Uram, a te földedet; * elfordítottad Jákob fogságát,
84:3 Megbocsátottad a te néped gonoszságát, * elfödözted minden vétküket,
84:4 Megenyhítetted minden haragodat, * eltértél a te haragod hevétől.
84:5 Téríts meg minket, szabadító Istenünk, * és fordítsd el rólunk haragodat.
84:6 Vajon örökké fogsz-e ránk haragudni? * Vagy kiterjeszted-e haragodat nemzedékről nemzedékre?
84:7 Isten, ha te hozzánk fordulsz, fölélesztesz minket; * és a te néped örvendeni fog benned.
84:8 Mutasd meg, nekünk, Uram, irgalmasságodat; * és szabadításodat add meg nekünk.
84:9 Meghallom, mit szól az Úr Isten: * békességet szól ő népének
84:9 és az ő szentjeinek * és azoknak, kik szívükbe térnek.
84:10 Valóban az őt félőkhöz közel van szabadítása, * hogy dicsőség lakjék a mi földünkön.
84:11 Az irgalom és igazság találkoznak; * az igazság és béke megcsókolják egymást.
84:12 A hűség a földből ered, * és az igazság a mennyből letekint.
84:13 Mert az Úr jót ad, * és a mi földünk megadja gyümölcsét.
84:14 Igazság jár előtte, * és annak útján lépdel.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. I am black but comely, O ye daughters of Jerusalem; therefore hath the King loved me, and brought me into his chamber.
|
Ant. Trahe me post te, * in odórem currémus unguentórum tuórum: óleum effúsum nomen tuum.
Psalmus 86 [8]
86:1 Fundaménta eius in móntibus sanctis: * díligit Dóminus portas Sion super ómnia tabernácula Iacob.
86:3 Gloriósa dicta sunt de te, * cívitas Dei.
86:4 Memor ero Rahab, et Babylónis * sciéntium me.
86:4 Ecce, alienígenæ, et Tyrus, et pópulus Æthíopum, * hi fuérunt illic.
86:5 Numquid Sion dicet: Homo, et homo natus est in ea: * et ipse fundávit eam Altíssimus?
86:6 Dóminus narrábit in scriptúris populórum, et príncipum: * horum, qui fuérunt in ea.
86:7 Sicut lætántium ómnium * habitátio est in te.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Trahe me post te, in odórem currémus unguentórum tuórum: óleum effúsum nomen tuum.
|
Ant. Draw me after thee * we will run after the savour of thy good ointments; thy name is as oil poured forth.
Zsoltár 86 [8]
86:1 Az ő alapjai a szent hegyeken vannak; * szereti az Úr Sion kapuit Jákob minden hajléka fölött.
86:3 Dicsőséges dolgok mondatnak felőled, * Isten városa.
86:4 Megemlékezem Ráhábról és Babilonról, * hogy megismerjenek engem.
86:4 Íme az idegenek, és Tírusz és az etiópok népe, * ezek is oda valók.
86:5 Nemde Sionról fog mondatni: Ember és ember született benne; * és maga alapította azt a Fölséges?
86:6 Az Úr fogja ezt elbeszélni a népek és fejedelmek írásaiban, * azokéban, kik benne vannak.
86:7 Mindnyájan vigadni fognak, * kiknek lakásuk vagyon benned.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Draw me after thee we will run after the savour of thy good ointments; thy name is as oil poured forth.
|
Ant. Veni, Sponsa Christi, * áccipe corónam, quam tibi Dóminus præparávit in ætérnum.
Psalmus 95 [9]
95:1 Cantáte Dómino cánticum novum: * cantáte Dómino, omnis terra.
95:2 Cantáte Dómino, et benedícite nómini eius: * annuntiáte de die in diem salutáre eius.
95:3 Annuntiáte inter gentes glóriam eius, * in ómnibus pópulis mirabília eius.
95:4 Quóniam magnus Dóminus, et laudábilis nimis: * terríbilis est super omnes deos.
95:5 Quóniam omnes dii géntium dæmónia: * Dóminus autem cælos fecit.
95:6 Conféssio, et pulchritúdo in conspéctu eius: * sanctimónia et magnificéntia in sanctificatióne eius.
95:7 Afférte Dómino, pátriæ géntium, afférte Dómino glóriam et honórem: * afférte Dómino glóriam nómini eius.
95:8 Tóllite hóstias, et introíte in átria eius: * adoráte Dóminum in átrio sancto eius.
95:9 Commoveátur a fácie eius univérsa terra: * dícite in géntibus quia Dóminus regnávit.
95:10 Étenim corréxit orbem terræ qui non commovébitur: * iudicábit pópulos in æquitáte.
95:11 Læténtur cæli, et exsúltet terra: commoveátur mare, et plenitúdo eius: * gaudébunt campi, et ómnia quæ in eis sunt.
95:12 Tunc exsultábunt ómnia ligna silvárum a fácie Dómini, quia venit: * quóniam venit iudicáre terram.
95:13 Iudicábit orbem terræ in æquitáte, * et pópulos in veritáte sua.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Veni, Sponsa Christi, áccipe corónam, quam tibi Dóminus præparávit in ætérnum.
|
Ant. Come, Bride of Christ, * and take the everlasting crown which the Lord hath prepared for thee.
Zsoltár 95 [9]
95:1 Énekeljetek az Úrnak új éneket; * énekeljetek az Úrnak, minden föld.
95:2 Énekeljetek az Úrnak, és áldjátok az ő nevét; * hirdessétek napról napra szabadítását.
95:3 Hirdessétek a nemzetek között dicsőségét, * minden nép között az ő csodáit.
95:4 Mert nagy az Úr, és igen dicsérendő; * rettenetes minden istenek fölött.
95:5 Mert a pogányok minden istenei gonosz lelkek; * az Úr pedig alkotta az egeket.
95:6 Hálaadás és szépség vagyon színe előtt, * szentség és fönség az ő szentélyében.
95:7 Adjatok az Úrnak népek hazái, adjatok az Úrnak dicsőséget és tiszteletet. * Adjatok az Úr nevének dicsőséget;
95:8 Vigyetek áldozatokat, és menjetek az ő tornácaiba. * Imádjátok az Urat szent tornácában;
95:9 Rendüljön meg orcája előtt az egész föld. * Mondjátok a pogányok között, hogy az Úr országol;
95:10 Ki összeszerkeszté a föld kerekségét, mely nem fog inogni; * igazságban ítéli meg a népeket.
95:11 Vigadjanak az egek, és örvendezzen a föld; induljon meg a tenger, és ami azt betölti; * örüljenek a mezők, és mind ami azokon vagyon;
95:12 örvendezzen az erdők minden fája az Úr színe előtt, mert eljő *; eljő a földet ítélni.
95:13 Megítéli a föld kerekségét igazságban, * és a népeket igaz volta szerint.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Come, Bride of Christ, and take the everlasting crown which the Lord hath prepared for thee.
|
Ant. Unguéntum effúsum * nomen tuum; ideo adolescéntulæ dilexérunt te nimis.
Psalmus 96 [10]
96:1 Dóminus regnávit, exsúltet terra: * læténtur ínsulæ multæ.
96:2 Nubes, et calígo in circúitu eius: * iustítia, et iudícium corréctio sedis eius.
96:3 Ignis ante ípsum præcédet, * et inflammábit in circúitu inimícos eius.
96:4 Illuxérunt fúlgura eius orbi terræ: * vidit, et commóta est terra.
96:5 Montes, sicut cera fluxérunt a fácie Dómini: * a fácie Dómini omnis terra.
96:6 Annuntiavérunt cæli iustítiam eius: * et vidérunt omnes pópuli glóriam eius.
96:7 Confundántur omnes, qui adórant sculptília: * et qui gloriántur in simulácris suis.
96:7 Adoráte eum, omnes Ángeli eius: * audívit, et lætáta est Sion.
96:8 Et exsultavérunt fíliæ Iudæ, * propter iudícia tua, Dómine:
96:9 Quóniam tu Dóminus Altíssimus super omnem terram: * nimis exaltátus es super omnes deos.
96:10 Qui dilígitis Dóminum, odíte malum: * custódit Dóminus ánimas sanctórum suórum, de manu peccatóris liberábit eos.
96:11 Lux orta est iusto, * et rectis corde lætítia.
96:12 Lætámini, iusti, in Dómino: * et confitémini memóriæ sanctificatiónis eius.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Unguéntum effúsum nomen tuum; ideo adolescéntulæ dilexérunt te nimis.
|
Ant. Thy name is as oil poured out: * therefore young maidens have loved thee.
Zsoltár 96 [10]
96:1 Az Úr országol, örvendezzen a föld; * vigadjon a sok sziget.
96:2 Felhő és homály van körötte, * igazság és ítélet az ő székének alapja.
96:3 Tűz jár előtte, * és megemészti köröskörül ellenségeit.
96:4 Villámai megvilágítják a föld kerekségét; * látja és megrendül a föld.
96:5 A hegyek mint a viasz megolvadnak az Úr színe előtt, * az Úr színe előtt az egész föld.
96:6 Az egek hirdetik az ő igazságát; * és minden nép az ő dicsőségét.
96:7 Szégyenüljenek meg mindnyájan, kik faragott képeket imádnak, * és kik bálványaikban dicsekszenek.
96:7 Imádjátok őt, minden angyalai. * * Hallja ezt Sion, és örül;
96:8 és Júda leányai örvendeznek * a te ítéleteidben, Uram.
96:9 Mert te, Uram, legfölségesebb vagy az egész földön, * igen fölmagasztaltattál minden istenek fölött.
96:10 Kik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt; * az Úr megőrzi az ő szentjei lelkeit, a bűnös kezéből megszabadítja őket.
96:11 Világosság támadott az igaznak, * és vigasság az egyenesszívűeknek.
96:12 Vigadjatok, igazak, az Úrban, * és dicsérjétek az ő szentségének emlékezetét.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Thy name is as oil poured out: therefore young maidens have loved thee.
|
Ant. Pulchra es * et decóra fília Ierúsalem, terríbilis ut castrórum ácies ordináte.
Psalmus 97 [11]
97:1 Cantáte Dómino cánticum novum: * quia mirabília fecit.
97:1 Salvávit sibi déxtera eius: * et brácchium sanctum eius.
97:2 Notum fecit Dóminus salutáre suum: * in conspéctu géntium revelávit iustítiam suam.
97:3 Recordátus est misericórdiæ suæ, * et veritátis suæ dómui Israël.
97:3 Vidérunt omnes términi terræ * salutáre Dei nostri.
97:4 Iubiláte Deo, omnis terra: * cantáte, et exsultáte, et psállite.
97:5 Psállite Dómino in cíthara, in cíthara et voce psalmi: * in tubis ductílibus, et voce tubæ córneæ.
97:6 Iubiláte in conspéctu regis Dómini: * moveátur mare, et plenitúdo eius: orbis terrárum, et qui hábitant in eo.
97:8 Flúmina plaudent manu, simul montes exsultábunt a conspéctu Dómini: * quóniam venit iudicáre terram.
97:9 Iudicábit orbem terrárum in iustítia, * et pópulos in æquitáte.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Pulchra es et decóra fília Ierúsalem, terríbilis ut castrórum ácies ordináte.
|
Ant. O my love, * sweet and comely as Jerusalem: terrible as an army set in array.
Zsoltár 97 [11]
97:1 Énekeljetek az Úrnak új éneket; * mert csoda dolgokat cselekedett.
97:1 Megsegítette őt jobbja * és az ő szent karja.
97:2 Az Úr kijelentette szabadítását, * a nemzetek színe előtt kinyilatkoztatta igazságát.
97:3 Megemlékezett irgalmasságáról * és igazmondásáról Izrael háza iránt.
97:3 A föld minden határa látja * a mi Istenünk szabadítását.
97:4 Örvendezzetek az Istennek, minden föld, * énekeljetek és vigadjatok, és zengjetek dicséretet.
97:5 Zengjetek az Úrnak citerán, citerával, és zsoltárszóval * harsonazengés és kürthangok között.
97:6 Örvendezzetek az Úr, a király színe előtt. * Induljon meg a tenger, és mi azt betölti; a föld kereksége, és a kik azon laknak.
97:8 Tapsoljanak kézzel a folyók, egyetemben örvendezzenek a hegyek az Úr színe előtt; * mert eljő a földet ítélni.
97:9 Megítéli a föld kerekségét igazságban, * és a népeket egyenességgel.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. O my love, sweet and comely as Jerusalem: terrible as an army set in array.
|
Ant. Accínxit * fortitúdine lumbos suos, et roborávit bráchium suum; ideóque lucérna eius non exstinguétur in sempitérnum.
Psalmus 98 [12]
98:1 Dóminus regnávit, irascántur pópuli: * qui sedet super Chérubim, moveátur terra.
98:2 Dóminus in Sion magnus: * et excélsus super omnes pópulos.
98:3 Confiteántur nómini tuo magno: quóniam terríbile, et sanctum est: * et honor regis iudícium díligit.
98:4 Tu parásti directiónes: * iudícium et iustítiam in Iacob tu fecísti.
98:5 Exaltáte Dóminum, Deum nostrum, et adoráte scabéllum pedum eius: * quóniam sanctum est.
98:6 Móyses et Aaron in sacerdótibus eius: * et Sámuel inter eos, qui ínvocant nomen eius:
98:6 Invocábant Dóminum, et ipse exaudiébat eos: * in colúmna nubis loquebátur ad eos.
98:7 Custodiébant testimónia eius, * et præcéptum quod dedit illis.
98:8 Dómine, Deus noster, tu exaudiébas eos: * Deus, tu propítius fuísti eis, et ulcíscens in omnes adinventiónes eórum.
98:9 Exaltáte Dóminum, Deum nostrum, et adoráte in monte sancto eius: * quóniam sanctus Dóminus, Deus noster.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Accínxit fortitúdine lumbos suos, et roborávit bráchium suum; ideóque lucérna eius non exstinguétur in sempitérnum.
|
Ant. She hath girded * her loins with strength, and hath strengthened her arm.
Zsoltár 98 [12]
98:1 Az Úr országol, reszkessenek a népek; * a kerubokon ül, rémüljön meg a föld.
98:2 Nagy az Úr Sionban, * és fölséges minden nép fölött.
98:3 Adjanak hálát a te nagy nevednek; mert rettenetes és szent, * és az igazságot szerető király hatalmának.
98:4 Te szerzel törvényt, * ítéletet és igazságot Jákobban te szolgáltatsz.
98:5 Magasztaljátok a mi Urunkat, Istenünket, és boruljatok le lábai zsámolya előtt, * mert ő szent.
98:6 Mózes és Áron az ő papjai között, * és Sámuel azok között, kik segítségül hívják az ő nevét,
98:6 Segítségül hívták az Urat, és meghallgatta őket, * a felhőoszlopból szólt hozzájuk;
98:7 ők megtartották bizonyságait * és a parancsot, melyet nekik adott.
98:8 Urunk, Istenünk, te meghallgattad őket; * Isten, te kegyelmes voltál hozzájuk, és megbosszultál minden törekvést ellenük.
98:9 Magasztaljátok a mi Urunkat, Istenünket, és imádjátok az ő szent hegyén; * mert szent a mi Urunk, Istenünk.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. She hath girded her loins with strength, and hath strengthened her arm.
|
Capitulum
2 Cor 11:2
Æmulor enim vos Dei æmulatióne. Despóndi enim vos uni viro vírginem castam exhibére Christo.
℟. Deo grátias.
℣. Dilexísti iustítiam, et odísti iniquitátem:
℟. Proptérea unxit te Deus, Deus tuus, óleo lætítiæ.
|
Capitulum
2 Cor 11:2
Én Isten féltékenységével féltelek titeket. Mert eljegyeztelek benneteket egy férfival, hogy tiszta szűzként vezesselek el Krisztushoz.
℟. Istennek legyen hála.
℣. Thou hast loved righteousness, and hated iniquity.
℟. Therefore God, thy God, hath anointed thee with the oil of gladness.
|
Oratio {Votiva}
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
« Pater Noster » dicitur secreto usque ad « Et ne nos indúcas in tentatiónem: »
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Da nobis, quǽsumus, Dómine Deus noster, sanctárum Vírginum et Mártyrum tuárum N. et N. palmas incessábili devotióne venerári: ut quas digna mente non póssumus celebráre, humílibus saltem frequentémus obséquiis.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandæ sint.
|
Könyörgés {votív}
Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
"Our Father" is said silently until "And lead us not into temptation:".
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Grant unto us, we beseech thee, O Lord, our God, that we may ever call to mind, with all worship and thanksgiving, the victory of thy holy virgin martyrs N. and N., and although we know that our mind cannot comprehend thee who art this day their exceeding great reward, give us always the grace humbly to worship thee.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Incipit
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
|
Kezdet
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Psalmus 66 [0]
66:2 Deus misereátur nostri, et benedícat nobis: * illúminet vultum suum super nos, et misereátur nostri.
66:3 Ut cognoscámus in terra viam tuam, * in ómnibus géntibus salutáre tuum.
66:4 Confiteántur tibi pópuli, Deus: * confiteántur tibi pópuli omnes.
66:5 Læténtur et exsúltent gentes: * quóniam iúdicas pópulos in æquitáte, et gentes in terra dírigis.
66:6 Confiteántur tibi pópuli, Deus, confiteántur tibi pópuli omnes: * terra dedit fructum suum.
66:7 Benedícat nos Deus, Deus noster, benedícat nos Deus: * et métuant eum omnes fines terræ.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 66 [0]
66:2 Könyörüljön rajtunk az Isten, és áldjon meg minket; * derítse föl ránk az ő orcáját, és könyörüljön rajtunk:
66:3 Hogy megismerjük a földön utadat, * minden nép között a te szabadításodat.
66:4 Adjanak hálát neked, Isten, a népek; * adjon hálát minden nép.
66:5 Örüljenek és vigadjanak a nemzetek; * mert te ítéled a népeket igazságban, és a nemzeteket a földön kormányozod.
66:6 Adjanak hálát neked, Isten, a népek; adjon hálát minden nép. * A föld megadja gyümölcsét.
66:7 Áldjon meg minket Isten, a mi Istenünk, áldjon meg minket Isten; * és félje őt a föld minden határa.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmi {Psalmi, antiphonæ Votiva}
Ant. Hæc est Virgo sápiens, * et una de número prudéntum.
Psalmus 92 [1]
92:1 Dóminus regnávit, decórem indútus est: * indútus est Dóminus fortitúdinem, et præcínxit se.
92:1 Étenim firmávit orbem terræ, * qui non commovébitur.
92:2 Paráta sedes tua ex tunc: * a sǽculo tu es.
92:3 Elevavérunt flúmina, Dómine: * elevavérunt flúmina vocem suam.
92:3 Elevavérunt flúmina fluctus suos, * a vócibus aquárum multárum.
92:4 Mirábiles elatiónes maris: * mirábilis in altis Dóminus.
92:5 Testimónia tua credibília facta sunt nimis: * domum tuam decet sanctitúdo, Dómine, in longitúdinem diérum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Hæc est Virgo sápiens, et una de número prudéntum.
|
Zsoltárok {Psalms, antiphons votív}
Ant. This is one of the wise virgins, * one chosen out of the number of the careful.
Zsoltár 92 [1]
92:1 Az Úr országol, ékességbe öltözött, * erősségbe öltözött az Úr, és felövezte magát;
92:1 Mert ő erősítette meg a föld kerekségét, * mely nem fog inogni.
92:2 Alapítva van a te széked kezdet óta, * öröktől fogva vagy te.
92:3 Fölemelik, Uram, a folyók, * fölemelik a folyók szavukat,
92:3 Fölemelik a folyók habjaikat, * de a sok vizek zúgásainál,
92:4 A tenger csodálatos dagályánál is * csodálatosabb az Úr a magasságban.
92:5 A te bizonyságtételeid igen hitelesek lettek; * a te házadat szentség illeti, Uram, örök időkre.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. This is one of the wise virgins, one chosen out of the number of the careful.
|
Ant. Hæc est Virgo sápiens, * quam Dóminus vigilántem invénit.
Psalmus 99 [2]
99:2 Iubiláte Deo, omnis terra: * servíte Dómino in lætítia.
99:2 Introíte in conspéctu eius, * in exsultatióne.
99:3 Scitóte quóniam Dóminus ipse est Deus: * ipse fecit nos, et non ipsi nos.
99:4 Pópulus eius, et oves páscuæ eius: * introíte portas eius in confessióne, átria eius in hymnis: confitémini illi.
99:5 Laudáte nomen eius: quóniam suávis est Dóminus, in ætérnum misericórdia eius, * et usque in generatiónem et generatiónem véritas eius.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Hæc est Virgo sápiens, quam Dóminus vigilántem invénit.
|
Ant. This is one of the wise virgins, * whom the Lord found watching.
Zsoltár 99 [2]
99:2 Örvendezzetek az Istennek, minden föld; * szolgáljatok az Úrnak vigassággal,
99:2 Járuljatok színe elé * örvendezéssel.
99:3 Tudjátok meg, hogy ő az Úr, ő az Isten. * Ő alkotott minket, és nem mi magunkat;
99:4 Az ő népe és legelőjének juhai vagyunk. * Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálát neki.
99:5 Dicsérjétek az ő nevét, mert jóságos az Úr, örökké tart irgalmassága, * és nemzedékről nemzedékre az ő igazsága.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. This is one of the wise virgins, whom the Lord found watching.
|
Ant. Hæc est quæ nescívit * torum in delícto: habébit fructum in respectióne animárum sanctárum.
Psalmus 62 [3]
62:2 Deus, Deus meus, * ad te de luce vígilo.
62:2 Sitívit in te ánima mea, * quam multiplíciter tibi caro mea.
62:3 In terra desérta, et ínvia, et inaquósa: * sic in sancto appárui tibi, ut vidérem virtútem tuam, et glóriam tuam.
62:4 Quóniam mélior est misericórdia tua super vitas: * lábia mea laudábunt te.
62:5 Sic benedícam te in vita mea: * et in nómine tuo levábo manus meas.
62:6 Sicut ádipe et pinguédine repleátur ánima mea: * et lábiis exsultatiónis laudábit os meum.
62:7 Si memor fui tui super stratum meum, in matutínis meditábor in te: * quia fuísti adiútor meus.
62:8 Et in velaménto alárum tuárum exsultábo, adhǽsit ánima mea post te: * me suscépit déxtera tua.
62:10 Ipsi vero in vanum quæsiérunt ánimam meam, introíbunt in inferióra terræ: * tradéntur in manus gládii, partes vúlpium erunt.
62:12 Rex vero lætábitur in Deo, laudabúntur omnes qui iurant in eo: * quia obstrúctum est os loquéntium iníqua.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Hæc est quæ nescívit torum in delícto: habébit fructum in respectióne animárum sanctárum.
|
Ant. This, is one which hath not known the sinful bed, * she shall have fruit in the visitation of holy souls.
Zsoltár 62 [3]
62:2 Isten, én Istenem, * tehozzád ébredek virradatkor;
62:2 Utánad szomjúhozik az én lelkem, * szintoly nagyon vágyódik utánad az én testem is.
62:3 A puszta és járatlan és vizetlen földön, * úgy jelenek meg előtted, mint a szent helyen, hogy lássam a te erődet és dicsőségedet.
62:4 Mert jobb a te irgalmasságod az életnél; * az én ajkaim dicsérnek téged.
62:5 Így áldani foglak téged életemben; * és a te nevedben fölemelem kezeimet.
62:6 Mintegy zsírral és kövérséggel telik meg lelkem; * és vigadás ajkaival fog dicsérni az én szám.
62:7 Ha rólad emlékezem ágyamon, ha reggel felőled elmélkedem; * mert segítőm vagy.
62:8 És a te szárnyaid árnyéka alatt vigadok, az én lelkem hozzád ragaszkodik; * jobbod fölvett engemet.
62:10 Azok pedig hiába keresik lelkemet, lemennek a föld alsó részeibe; * a kard kezébe adatnak, a rókák martalékai lesznek.
62:12 A király pedig vigadni fog az Istenben; dicsértetni fognak mindnyájan, * kik rája esküsznek; mert bezáratik a gonoszságot szólók szája.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. This, is one which hath not known the sinful bed, she shall have fruit in the visitation of holy souls.
|
Ant. Veni, elécta mea, * et ponam in te thronum meum, allelúia.
Canticum Trium Puerorum [4]
Dan 3:57-88,56
3:57 Benedícite, ómnia ópera Dómini, Dómino: * laudáte et superexaltáte eum in sǽcula.
3:58 Benedícite, Ángeli Dómini, Dómino: * benedícite, cæli, Dómino.
3:59 Benedícite, aquæ omnes, quæ super cælos sunt, Dómino: * benedícite, omnes virtútes Dómini, Dómino.
3:60 Benedícite, sol et luna, Dómino: * benedícite, stellæ cæli, Dómino.
3:61 Benedícite, omnis imber et ros, Dómino: * benedícite, omnes spíritus Dei, Dómino.
3:62 Benedícite, ignis et æstus, Dómino: * benedícite, frigus et æstus, Dómino.
3:63 Benedícite, rores et pruína, Dómino: * benedícite, gelu et frigus, Dómino.
3:64 Benedícite, glácies et nives, Dómino: * benedícite, noctes et dies, Dómino.
3:65 Benedícite, lux et ténebræ, Dómino: * benedícite, fúlgura et nubes, Dómino.
3:66 Benedícat terra Dóminum: * laudet et superexáltet eum in sǽcula.
3:67 Benedícite, montes et colles, Dómino: * benedícite, univérsa germinántia in terra, Dómino.
3:68 Benedícite, fontes, Dómino: * benedícite, mária et flúmina, Dómino.
3:69 Benedícite, cete, et ómnia, quæ movéntur in aquis, Dómino: * benedícite, omnes vólucres cæli, Dómino.
3:70 Benedícite, omnes béstiæ et pécora, Dómino: * benedícite, fílii hóminum, Dómino.
3:71 Benedícat Israël Dóminum: * laudet et superexáltet eum in sǽcula.
3:72 Benedícite, sacerdótes Dómini, Dómino: * benedícite, servi Dómini, Dómino.
3:73 Benedícite, spíritus, et ánimæ iustórum, Dómino: * benedícite, sancti, et húmiles corde, Dómino.
3:74 Benedícite, Ananía, Azaría, Mísaël, Dómino: * laudáte et superexaltáte eum in sǽcula.
3:75 (Fit reverentia:) Benedicámus Patrem et Fílium cum Sancto Spíritu: * laudémus et superexaltémus eum in sǽcula.
3:56 Benedíctus es, Dómine, in firmaménto cæli: * et laudábilis, et gloriósus, et superexaltátus in sǽcula.
Ant. Veni, elécta mea, et ponam in te thronum meum, allelúia.
|
Ant. Come, O my chosen one, * and I will establish My throne in thee.
A három ifjú éneke [4]
Dán 3:57-88,56
3:57 Áldjátok, az Úr minden alkotásai, az Urat, * dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.
3:58 Áldjátok, az Úr angyalai, az Urat; * áldjátok, egek, az Urat.
3:59 Áldjátok, minden egek fölötti vizek, az Urat; * áldjátok, az Úr minden erősségei, az Urat.
3:60 Áldjátok, nap és hold, az Urat; * áldjátok, égi csillagok, az Urat.
3:61 Áldjátok, minden záporeső és harmat, az Urat; * áldjátok, Isten minden szelei, az Urat.
3:62 Áldjátok, tűz és hőség, az Urat; * áldjátok, hideg és hőség, az Urat.
3:63 Áldjátok, harmat és zúzmara, az Urat; * áldjátok, fagy és hideg, az Urat.
3:64 Áldjátok, jég és hó, az Urat; * áldjátok, éjek és napok, az Urat.
3:65 Áldjátok, világosság és sötétség, az Urat; * áldjátok, villámok és felhők, az Urat.
3:66 Áldja, a föld, az Urat, * dicsérje és magasztalja őt mindörökké.
3:67 Áldjátok, hegyek és halmok, az Urat; * áldjátok, minden földi termények, az Urat.
3:68 Áldjátok, kútforrások, az Urat; * áldjátok, tengerek és folyóvizek, az Urat.
3:69 Áldjátok, cethalak és a vizekben úszó minden állatok, az Urat; * áldjátok, minden égi madarak az Urat.
3:70 Áldjátok, minden vadak és barmok, az Urat; * áldjátok, emberek fiai, az Urat.
3:71 Áldja, Izrael, az Urat, * dicsérje és magasztalja őt mindörökké.
3:72 Áldjátok, az Úr papjai, az Urat; * áldjátok, az Úr szolgái, az Urat.
3:73 Áldjátok, igazak szívei és lelkei, az Urat; * áldjátok, szentek és alázatos szívűek, az Urat.
3:74 Áldjátok, Ananiás, Azariás, Misael, az Urat, * dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.
3:75 (Fejet hajtunk:) Áldjuk az Atyát és Fiút a Szentlélekkel együtt, * dicsérjük és magasztaljuk őt mindörökké.
3:56 Áldott vagy, Urunk, az ég erősségében; * dicséretes és dicsőséges és magasztos mindörökké.
Ant. Come, O my chosen one, and I will establish My throne in thee.
|
Ant. Ista est speciósa * inter fílias Ierúsalem.
Psalmus 148 [5]
148:1 Laudáte Dóminum de cælis: * laudáte eum in excélsis.
148:2 Laudáte eum, omnes Ángeli eius: * laudáte eum, omnes virtútes eius.
148:3 Laudáte eum, sol et luna: * laudáte eum, omnes stellæ et lumen.
148:4 Laudáte eum, cæli cælórum: * et aquæ omnes, quæ super cælos sunt, laudent nomen Dómini.
148:5 Quia ipse dixit, et facta sunt: * ipse mandávit, et creáta sunt.
148:6 Státuit ea in ætérnum, et in sǽculum sǽculi: * præcéptum pósuit, et non præteríbit.
148:7 Laudáte Dóminum de terra, * dracónes, et omnes abýssi.
148:8 Ignis, grando, nix, glácies, spíritus procellárum: * quæ fáciunt verbum eius:
148:9 Montes, et omnes colles: * ligna fructífera, et omnes cedri.
148:10 Béstiæ, et univérsa pécora: * serpéntes, et vólucres pennátæ:
148:11 Reges terræ, et omnes pópuli: * príncipes, et omnes iúdices terræ.
148:12 Iúvenes, et vírgines: senes cum iunióribus laudent nomen Dómini: * quia exaltátum est nomen eius solíus.
148:13 Conféssio eius super cælum et terram: * et exaltávit cornu pópuli sui.
148:14 Hymnus ómnibus sanctis eius: * fíliis Israël, pópulo appropinquánti sibi.
|
Ant. She is beautiful * among the daughters of Jerusalem.
Zsoltár 148 [5]
148:1 Dicsérjétek az Urat a mennyekben, * dicsérjétek őt a magasságban.
148:2 Dicsérjétek őt, minden angyalai; * dicsérjétek őt, minden seregei.
148:3 Dicsérjétek őt, nap és hold; * dicsérjétek őt, minden ragyogó csillagok.
148:4 Dicsérjétek őt, egeknek egei, * és minden vizek, melyek az egekben fölül vannak, dicsérjék az Úr nevét.
148:5 Mert ő szólt, és lettek; * parancsolt, és előtermettek.
148:6 Megállapítá azokat örökre, és mindörökkön-örökre * parancsot adott, s ez el nem múlik.
148:7 Dicsérjétek az Urat a földön, * szörnyetegek, és minden örvények.
148:8 Tűz, jégeső, hó, jég, forgószél, * melyek az ő igéjét cselekszik.
148:9 Hegyek és minden halmok, * gyümölcsfák és minden cédrusok.
148:10 Vadállatok és minden barmok, * kígyók és szárnyas állatok.
148:11 Föld királyai és minden népek, * fejedelmek és a föld minden bírái.
148:12 Ifjak és szüzek, vének az ifjakkal, dicsérjétek az Úr nevét: * mert csak az ő neve magasztos.
148:13 Az ő dicsérete ég és föld felett van; * és ő fölemeli népe szarvát.
148:14 Dicséret minden szentjeinek, * Izrael fiainak, a hozzá közelálló népnek.
|
Psalmus 149 [6]
149:1 Cantáte Dómino cánticum novum: * laus eius in ecclésia sanctórum.
149:2 Lætétur Israël in eo, qui fecit eum: * et fílii Sion exsúltent in rege suo.
149:3 Laudent nomen eius in choro: * in týmpano, et psaltério psallant ei:
149:4 Quia beneplácitum est Dómino in pópulo suo: * et exaltábit mansuétos in salútem.
149:5 Exsultábunt sancti in glória: * lætabúntur in cubílibus suis.
149:6 Exaltatiónes Dei in gútture eórum: * et gládii ancípites in mánibus eórum.
149:7 Ad faciéndam vindíctam in natiónibus: * increpatiónes in pópulis.
149:8 Ad alligándos reges eórum in compédibus: * et nóbiles eórum in mánicis férreis.
149:9 Ut fáciant in eis iudícium conscríptum: * glória hæc est ómnibus sanctis eius.
|
Zsoltár 149 [6]
149:1 Énekeljetek az Úrnak új éneket, * legyen dicsérete a szentek gyülekezetében.
149:2 Örvendjen Izrael abban, ki őt teremtette, * és Sion fiai vigadjanak királyukban.
149:3 Dicsérjék az ő nevét énekkarban, * dobbal és hárfával zengjenek neki;
149:4 Mert az Úr gyönyörködik népében, * és fölmagasztalja a szelídeket szabadulásra.
149:5 A szentek örvendeznek a dicsőségben; * vigadnak nyughelyeiken.
149:6 Isten magasztalása van szájukban, * és kétélű kard kezeikben,
149:7 Hogy bosszút álljanak a nemzeteken, * megfeddjék a népeket;
149:8 Hogy azok királyait láncokra verjék, * és nemeseit vasbilincsekre;
149:9 Hogy a megírt ítélet szerint cselekedjenek velük. * Ez dicsősége az ő minden szentjeinek.
|
Psalmus 150 [7]
150:1 Laudáte Dóminum in sanctis eius: * laudáte eum in firmaménto virtútis eius.
150:2 Laudáte eum in virtútibus eius: * laudáte eum secúndum multitúdinem magnitúdinis eius.
150:3 Laudáte eum in sono tubæ: * laudáte eum in psaltério, et cíthara.
150:4 Laudáte eum in týmpano, et choro: * laudáte eum in chordis, et órgano.
150:5 Laudáte eum in cýmbalis benesonántibus: laudáte eum in cýmbalis iubilatiónis: * omnis spíritus laudet Dóminum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ista est speciósa inter fílias Ierúsalem.
|
Zsoltár 150 [7]
150:1 Dicsérjétek az Urat az ő szentjeiben; * dicsérjétek őt az ég erős boltozatában.
150:2 Dicsérjétek őt hatalmasságában; * dicsérjétek őt nagyvoltának sokasága szerint.
150:3 Dicsérjétek őt harsonaszóval; * dicsérjétek őt hárfán és citerán.
150:4 Dicsérjétek őt dobbal és énekkarban; * dicsérjétek őt húrokon és hangszereken.
150:5 Dicsérjétek őt hangos szavú cimbalmokon, dicsérjétek őt a vigasság cimbalmain. * Minden lélek dicsérje az Urat.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. She is beautiful among the daughters of Jerusalem.
|
Capitulum Responsorium Hymnus Versus {Votiva}
2 Cor 10:17-18
Fratres: Qui gloriátur, in Dómino gloriétur. Non enim qui seípsum comméndat, ille probátus est; sed quem Deus comméndat.
℟. Deo grátias.
℟.br. Spécie tua * Et pulchritúdine tua.
℟. Spécie tua * Et pulchritúdine tua.
℣. Inténde, próspere procéde, et regna.
℟. Et pulchritúdine tua.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Spécie tua * Et pulchritúdine tua.
Hymnus
Iesu, coróna Vírginum,
Quem Mater illa cóncipit
Quæ sola Virgo párturit,
Hæc vota clemens áccipe:
Qui pascis inter lília
Septus choréis Vírginum,
Sponsus decórus glória
Sponsísque reddens prǽmia.
Quocúmque pergis, Vírgines
Sequúntur, atque láudibus
Post te canéntes cúrsitant,
Hymnósque dulces pérsonant;
Te deprecámur lárgius,
Nostris adáuge sénsibus
Nescíre prorsus ómnia
Corruptiónis vúlnera.
Laus, honor, virtus, glória
Deo Patri et Fílio,
Sancto simul Paráclito,
In sæculórum sǽcula.
Amen.
℣. Adducéntur Regi Vírgines post eam:
℟. Próximæ eius afferéntur tibi.
|
Chapter Responsory Hymn Verse {votív}
2 Cor 10:17-18
Testvérek: aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék. Nem az a megbízható, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.
℟. Istennek legyen hála.
℟.br. A te ékességeddel és szépségeddel
℟. A te ékességeddel és szépségeddel
℣. Indúlj meg, járj szerencsésen és országolj
℟. Szépségeddel
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. A te ékességeddel és szépségeddel
Himnusz
Jézus, szűzek koszoruja,
Kit amaz édes Anya szűl,
Ki maga szűl szeplőtlenűl,
Fogadd imánkat kegyesen.
Liliom közt pásztorkodol,
Körötted táncos szűzi kar.
Ó ékességes Vőlegény,
Jegyeseid jutalma vagy.
Amerre jársz, követnek ők
És el nem hallgat énekük,
Szökdelve járnak nyomodon
És édes himnusz ajkukon.
Kérünk, forróbban, mint előbb,
Érzékeinknek adj erőt,
Maradjon tőlünk idegen,
Mit vétek ront az emberen.
Áldás, dicsőség, tisztelet
Atya és Fiú teneked,
És neked is, Vigasztaló,
Most és örök időkön át.
Ámen.
℣. After her shall virgins be brought unto the King.
℟. Her fellows shall be brought unto thee.
|
Canticum Benedictus {Antiphona Votiva}
Ant. Prudéntes vírgines, * aptáte vestras lámpades: ecce sponsus venit, exíte óbviam ei.
Canticum Zachariæ
Luc. 1:68-79
1:68 Benedíctus ✠ Dóminus, Deus Israël: * quia visitávit, et fecit redemptiónem plebis suæ:
1:69 Et eréxit cornu salútis nobis: * in domo David, púeri sui.
1:70 Sicut locútus est per os sanctórum, * qui a sǽculo sunt, prophetárum eius:
1:71 Salútem ex inimícis nostris, * et de manu ómnium, qui odérunt nos.
1:72 Ad faciéndam misericórdiam cum pátribus nostris: * et memorári testaménti sui sancti.
1:73 Iusiurándum, quod iurávit ad Ábraham patrem nostrum, * datúrum se nobis:
1:74 Ut sine timóre, de manu inimicórum nostrórum liberáti, * serviámus illi.
1:75 In sanctitáte, et iustítia coram ipso, * ómnibus diébus nostris.
1:76 Et tu, puer, Prophéta Altíssimi vocáberis: * præíbis enim ante fáciem Dómini, paráre vias eius:
1:77 Ad dandam sciéntiam salútis plebi eius: * in remissiónem peccatórum eórum:
1:78 Per víscera misericórdiæ Dei nostri: * in quibus visitávit nos, óriens ex alto:
1:79 Illumináre his, qui in ténebris, et in umbra mortis sedent: * ad dirigéndos pedes nostros in viam pacis.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Prudéntes vírgines, aptáte vestras lámpades: ecce sponsus venit, exíte óbviam ei.
|
Benedictus kantikum {Antifóna votív}
Ant. Trim your lamps, O ye wise virgins: * Behold the Bridegroom cometh; go ye out to meet Him.
Zakariás éneke
Lk 1:68-79
1:68 Áldott ✠ az Úr, Izraelnek Istene, * mert meglátogatta és megváltotta az ő népét.
1:69 És fölemelte nekünk az üdvösség szarvát, * Dávidnak, az ő szolgájának házában;
1:70 Amint ígért az ő szent prófétái szája által * elejétől fogva
1:71 Szabadulást a mi ellenségeinktől * és mindazok kezéből, kik gyűlöltek minket;
1:72 Irgalmasságot cselekedvén atyáinkkal, * és megemlékezvén az ő szent szövetségéről,
1:73 Az esküről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak, * hogy megadja nekünk,
1:74 Hogy ellenségeink kezéből megszabadulván, * félelem nélkül szolgáljunk neki,
1:75 Szentségben és igazságban őelőtte * minden napjainkban.
1:76 És te, gyermek, a Magasságbeli prófétájának fogsz hívatni; * mert az Úr színe előtt jársz majd, elkészítendő az ő utait;
1:77 Hogy az üdvösség tudományát közöld népével, * az ő bűneik bocsánatára,
1:78 A mi Istenünk nagy irgalmassága által, * mellyel meglátogatott minket a magasságból támadó;
1:79 Hogy megvilágosítsa azokat, kik sötétségben s a halál árnyékában ülnek, * és lábainkat a békesség útjára igazgassa.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Trim your lamps, O ye wise virgins: Behold the Bridegroom cometh; go ye out to meet Him.
|
Oratio {Votiva}
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Da nobis, quǽsumus, Dómine Deus noster, sanctárum Vírginum et Mártyrum tuárum N. et N. palmas incessábili devotióne venerári: ut quas digna mente non póssumus celebráre, humílibus saltem frequentémus obséquiis.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {votív}
Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Grant unto us, we beseech thee, O Lord, our God, that we may ever call to mind, with all worship and thanksgiving, the victory of thy holy virgin martyrs N. and N., and although we know that our mind cannot comprehend thee who art this day their exceeding great reward, give us always the grace humbly to worship thee.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
Si descendendum sit a choro, concluditur dicendo.
℣. Divínum auxílium ✠ máneat semper nobíscum.
℟. Et cum frátribus nostris abséntibus. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
℣. Az Isten áldása ✠ maradjon mindig velünk.
℟. És távollévő testvéreinkkel. Ámen.
|
Incipit
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
|
Kezdet
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Hymnus
Iam lucis orto sídere,
Deum precémur súpplices,
Ut in diúrnis áctibus
Nos servet a nocéntibus.
Linguam refrénans témperet,
Ne litis horror ínsonet:
Visum fovéndo cóntegat,
Ne vanitátes háuriat.
Sint pura cordis íntima,
Absístat et vecórdia;
Carnis terat supérbiam
Potus cibíque párcitas.
Ut, cum dies abscésserit,
Noctémque sors redúxerit,
Mundi per abstinéntiam
Ipsi canámus glóriam.
Deo Patri sit glória,
Eiúsque soli Fílio,
Cum Spíritu Paráclito,
Et nunc et in perpétuum.
Amen.
|
Himnusz
Már kél a fénynek csillaga:
Esengve kérjük az Urat,
Járjon ma mindenütt velünk,
Ne rontsa ártás életünk.
Nyelvünket fogja fékre ma:
Ne szóljon rút perek szava.
Szemünket védőn óvja meg:
A hívságot ne lássa meg.
Lakjék szívünkben tisztaság,
Távozzék minden dőreség.
A testnek dölyfét törje meg
Étel- s italban hősi fék.
Hogy majd a nap ha távozott,
S az óra újra éjt hozott,
Lemondásunk szent éneke
Legyen az Úr dicsérete.
Dicsérjük az örök Atyát,
Dicsérjük egyszülött Fiát
S a Lelket, a Vigasztalót,
Most és örök időkön át.
Ámen.
|
Psalmi {Psalmi Dominica, antiphonæ Votiva}
Ant. Hæc est Virgo sápiens, * et una de número prudéntum.
Psalmus 15 [1]
15:1 Consérva me, Dómine, quóniam sperávi in te. * Dixi Dómino: Deus meus es tu, quóniam bonórum meórum non eges.
15:3 Sanctis, qui sunt in terra eius, * mirificávit omnes voluntátes meas in eis.
15:4 Multiplicátæ sunt infirmitátes eórum: * póstea acceleravérunt.
15:4 Non congregábo conventícula eórum de sanguínibus, * nec memor ero nóminum eórum per lábia mea.
15:5 Dóminus pars hereditátis meæ, et cálicis mei: * tu es, qui restítues hereditátem meam mihi.
15:6 Funes cecidérunt mihi in præcláris: * étenim heréditas mea præclára est mihi.
15:7 Benedícam Dóminum, qui tríbuit mihi intelléctum: * ínsuper et usque ad noctem increpuérunt me renes mei.
15:8 Providébam Dóminum in conspéctu meo semper: * quóniam a dextris est mihi, ne commóvear.
15:9 Propter hoc lætátum est cor meum, et exsultávit lingua mea: * ínsuper et caro mea requiéscet in spe.
15:10 Quóniam non derelínques ánimam meam in inférno: * nec dabis sanctum tuum vidére corruptiónem.
15:11 Notas mihi fecísti vias vitæ, adimplébis me lætítia cum vultu tuo: * delectatiónes in déxtera tua usque in finem.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok {Psalms for Sunday, antiphons votív}
Ant. This is one of the wise virgins, * one chosen out of the number of the careful.
Zsoltár 15 [1]
15:1 Tarts meg engem, Uram, mert benned bíztam. * Mondám az Úrnak: Én Istenem vagy te, azért javaimra nincs szükséged.
15:3 A szentekhez, kik az ő földjén vannak, * irányozta csodálatosan minden hajlandóságomat.
15:4 Megsokasodott az ő ínségük; * azután siettek.
15:4 Nem hívom egybe gyülekezetüket véráldozatokra, * sem nevüket nem említem ajkaimmal.
15:5 Az Úr az én örökségem és kelyhem része; * te vagy, ki visszaadod nekem örökségemet.
15:6 A sorskötél nekem jelesre esett; * mert jeles örökség jutott nekem.
15:7 Áldom az Urat, ki értelmet adott nekem; * még éjjel is erre intenek engem veséim.
15:8 Szemem előtt viselem az Urat mindenkoron; * mert jobbomon vagyon, hogy ne ingadozzak.
15:9 Ezért örvend szívem és vigad nyelvem; * azonfölül testem is reményben fog nyugodni;
15:10 Mert lelkemet nem hagyod pokolban, * és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
15:11 Megismertetted velem az élet utait, betöltesz engem örömmel, a te orcáddal, * jobbodnál mindvégig gyönyörűség vagyon.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 16 [2]
16:1 Exáudi, Dómine, iustítiam meam: * inténde deprecatiónem meam.
16:1 Áuribus pércipe oratiónem meam, * non in lábiis dolósis.
16:2 De vultu tuo iudícium meum pródeat: * óculi tui vídeant æquitátes.
16:3 Probásti cor meum, et visitásti nocte: * igne me examinásti, et non est invénta in me iníquitas.
16:4 Ut non loquátur os meum ópera hóminum: * propter verba labiórum tuórum ego custodívi vias duras.
16:5 Pérfice gressus meos in sémitis tuis: * ut non moveántur vestígia mea.
16:6 Ego clamávi, quóniam exaudísti me, Deus: * inclína aurem tuam mihi, et exáudi verba mea.
16:7 Mirífica misericórdias tuas, * qui salvos facis sperántes in te.
16:8 A resisténtibus déxteræ tuæ custódi me, * ut pupíllam óculi.
16:9 Sub umbra alárum tuárum prótege me: * a fácie impiórum qui me afflixérunt.
16:10 Inimíci mei ánimam meam circumdedérunt, ádipem suum conclusérunt: * os eórum locútum est supérbiam.
16:11 Proiciéntes me nunc circumdedérunt me: * óculos suos statuérunt declináre in terram.
16:12 Suscepérunt me sicut leo parátus ad prædam: * et sicut cátulus leónis hábitans in ábditis.
16:13 Exsúrge, Dómine, prǽveni eum, et supplánta eum: * éripe ánimam meam ab ímpio, frámeam tuam ab inimícis manus tuæ.
16:14 Dómine, a paucis de terra dívide eos in vita eórum: * de abscónditis tuis adimplétus est venter eórum.
16:14 Saturáti sunt fíliis: * et dimisérunt relíquias suas párvulis suis.
16:15 Ego autem in iustítia apparébo conspéctui tuo: * satiábor cum apparúerit glória tua.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 16 [2]
16:1 Hallgasd meg, Uram, igazságomat, * figyelmezz könyörgésemre.
16:1 Vedd füleidbe imádságomat * az álnokság nélküli ajkakból.
16:2 Tőled jöjjön ítéletem; * a te szemeid lássák az igazságot.
16:3 Megvizsgáltad szívemet és meglátogattad éjjel; * tűzzel próbáltál meg engem, és gonoszság nem találtatott bennem.
16:4 Hogy szájam ne beszélje az emberek cselekedeteit, * kemény utakon maradtam a te ajkaid igéi miatt.
16:5 Erősítsd meg lépéseimet a te ösvényeiden, * hogy ne ingadozzanak lábaim.
16:6 Én kiáltottam, mert meghallgatsz engem, Isten; * hajtsd hozzám füledet, és hallgasd meg beszédemet.
16:7 Mutasd meg csodálatos irgalmadat, * ki megszabadítod a benned bízókat.
16:8 A jobbod ellen állóktól őrizz meg engem, * mint szemed fényét;
16:9 Szárnyaid árnyéka alatt oltalmazz meg engem, * az istentelenek orcájától, kik engem nyomorgatnak.
16:10 Ellenségeim körülvették lelkemet, bezárták szívüket; * szájuk kevélységet szólott.
16:11 Megvetvén engem, most körülvettek; * elvégezték, hogy szemeiket földre sütik;
16:12 Körülfogtak engem, mint a ragadományra készült oroszlán; * és mint a rejtekben lakó oroszlánkölyök.
16:13 Kelj föl, Uram, vedd elejét és ejtsd meg őt; * ragadd ki lelkemet az istentelentől, a te kezed ellenségeitől.
16:14 Uram, a kevesektől a földön válaszd el őket életükben. * Elrejtett kincseiddel betelt hasuk;
16:14 Bővelkednek magzatokkal, * s amijük fennmarad, kisdedeiknek hagyják.
16:15 Én pedig igazságban jelenek meg színed előtt; * megelégszem, mikor meg fog jelenni a te dicsőséged.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 17(2-25) [3]
17:2 Díligam te, Dómine, fortitúdo mea: * Dóminus firmaméntum meum, et refúgium meum, et liberátor meus.
17:3 Deus meus adiútor meus, * et sperábo in eum.
17:3 Protéctor meus, et cornu salútis meæ, * et suscéptor meus.
17:4 Laudans invocábo Dóminum: * et ab inimícis meis salvus ero.
17:5 Circumdedérunt me dolóres mortis: * et torréntes iniquitátis conturbavérunt me.
17:6 Dolóres inférni circumdedérunt me: * præoccupavérunt me láquei mortis.
17:7 In tribulatióne mea invocávi Dóminum, * et ad Deum meum clamávi.
17:7 Et exaudívit de templo sancto suo vocem meam: * et clamor meus in conspéctu eius, introívit in aures eius.
17:8 Commóta est, et contrémuit terra: * fundaménta móntium conturbáta sunt, et commóta sunt, quóniam irátus est eis.
17:9 Ascéndit fumus in ira eius: et ignis a fácie eius exársit: * carbónes succénsi sunt ab eo.
17:10 Inclinávit cælos, et descéndit: * et calígo sub pédibus eius.
17:11 Et ascéndit super Chérubim, et volávit: * volávit super pennas ventórum.
17:12 Et pósuit ténebras latíbulum suum, in circúitu eius tabernáculum eius: * tenebrósa aqua in núbibus áëris.
17:13 Præ fulgóre in conspéctu eius nubes transiérunt, * grando et carbónes ignis.
17:14 Et intónuit de cælo Dóminus, et Altíssimus dedit vocem suam: * grando et carbónes ignis.
17:15 Et misit sagíttas suas, et dissipávit eos: * fúlgura multiplicávit, et conturbávit eos.
17:16 Et apparuérunt fontes aquárum, * et reveláta sunt fundaménta orbis terrárum:
17:16 Ab increpatióne tua, Dómine, * ab inspiratióne spíritus iræ tuæ.
17:17 Misit de summo, et accépit me: * et assúmpsit me de aquis multis.
17:18 Erípuit me de inimícis meis fortíssimis, et ab his qui odérunt me: * quóniam confortáti sunt super me.
17:19 Prævenérunt me in die afflictiónis meæ: * et factus est Dóminus protéctor meus.
17:20 Et edúxit me in latitúdinem: * salvum me fecit, quóniam vóluit me.
17:21 Et retríbuet mihi Dóminus secúndum iustítiam meam: * et secúndum puritátem mánuum meárum retríbuet mihi:
17:22 Quia custodívi vias Dómini, * nec ímpie gessi a Deo meo.
17:23 Quóniam ómnia iudícia eius in conspéctu meo: * et iustítias eius non répuli a me.
17:24 Et ero immaculátus cum eo: * et observábo me ab iniquitáte mea.
17:25 Et retríbuet mihi Dóminus secúndum iustítiam meam: * et secúndum puritátem mánuum meárum in conspéctu oculórum eius.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Hæc est Virgo sápiens, et una de número prudéntum.
|
Zsoltár 17(2-25) [3]
17:2 Szeretlek téged, Uram, én erősségem. * Az Úr az én erősségem, oltalmam és szabadítóm;
17:3 Istenem az én segítőm, * és benne bízom;
17:3 én oltalmazóm, és szabadulásom szarva * és pártfogóm.
17:4 Dicsérve segítségül hívom az Urat, * és ellenségeimtől megszabadulok.
17:5 Körülvettek engem a halál fájdalmai, * és a gonoszság árjai megháborítottak engem.
17:6 A pokol fájdalmai megkörnyeztek engem; * elővettek a halál tőrei.
17:7 Szorultságomban segítségül hívtam az Urat, * és az én Istenemhez kiáltottam:
17:7 és meghallgatá szómat az ő szent templomából; * és színe előtt való kiáltásom füleibe jutott.
17:8 Megindult és megrendült a föld, * a hegyek alapjai megrázkódtak és ingadoztak, mert haragudott rájuk.
17:9 Füst ment föl az ő haragjában, és tűz gyulladott orcájától; * a holtszenek meggyulladtak attól.
17:10 Meghajtotta az egeket, és leszállott; * és homály volt lábai alatt.
17:11 És a kerubok fölé ment, és szállott, * röpült a szelek szárnyain.
17:12 Rejtekévé tette a sötétséget, körüle sátorává * a sötétes vizet az ég felhőiben.
17:13 A színe előtti villogástól szakadoztak a felhők, * a jégeső és parázstűz.
17:14 És az Úr dörgött az égből, és a Fölséges szózatát adta, * jégesőt és parázstüzet.
17:15 És kibocsátá nyilait, és elszéleszté őket, * a villámokat megsokasította, és megzavará őket.
17:16 És meglátszottak a vizek forrásai, * s fölfedettek a földkerekség alapjai
17:16 A te dorgálásodtól, Uram, * a te haragod szelének fúvásától.
17:17 Elküldött a magasból, és felvőn engem, * és felvona engem a sok vízből.
17:18 Megmentett engem igen erős elleneimtől, és azoktól, kik engem gyűlöltek; * mert hatalmat vettek rajtam.
17:19 Megelőztek nyomorúságom napján; * és az Úr lőn oltalmam.
17:20 És kivezetett engem a térségre; * megszabadított, mert kedvelt engem.
17:21 És az Úr megfizet nekem igazságom szerint, * és kezeim tisztasága szerint fog jutalmazni engem;
17:22 Mert megőriztem az Úr utait, * és istentelenül nem cselekedtem Istenem ellen.
17:23 Mivel minden ítélete szemem előtt vagyon, * és az ő igazságát nem taszítottam el magamtól.
17:24 És ártatlan leszek előtte, * és őrizkedni fogok gonoszságomtól.
17:25 És az Úr megfizet nekem igazságom szerint, * és kezeim tisztasága szerint az ő szemei láttára.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. This is one of the wise virgins, one chosen out of the number of the careful.
|
Capitulum Versus {Votiva}
1 Tim. 1:17
Regi sæculórum immortáli et invisíbili, soli Deo honor et glória in sǽcula sæculórum. Amen.
℟. Deo grátias.
℣. Exsúrge, Christe, ádiuva nos.
℟. Et líbera nos propter nomen tuum.
|
Capitulum Versus {votív}
1Tim 1:17
Az örökkévalóság halhatatlan és láthatatlan királyának, az egyedül való Istennek pedig tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké. Ámen.
℟. Istennek legyen hála.
℣. Kelj fel, Krisztus, segíts meg minket.
℟. És szabadíts meg a te nevedért.
|
Orationes
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
« Pater Noster » dicitur secreto usque ad « Et ne nos indúcas in tentatiónem: »
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Dómine Deus omnípotens, qui ad princípium huius diéi nos perveníre fecísti: tua nos hódie salva virtúte; ut in hac die ad nullum declinémus peccátum, sed semper ad tuam iustítiam faciéndam nostra procédant elóquia, dirigántur cogitatiónes et ópera.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Imádságok
Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
"Our Father" is said silently until "And lead us not into temptation:".
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Mindenható Isten, aki a mai napot megadtad nekünk, őrizz meg minket a te erőddel, hogy ne engedjünk a bűn kísértésének és mindig a te igazságod vezesse gondolatainkat és cselekedeteinket.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
|
Deinde in Choro legitur Martyrologium, quod laudabiliter fit etiam extra Chorum.
Martyrologium (anticip.)
Tértio Idus Augústi Luna vicésima nona Anno Dómini 2018
Romæ, inter duas Lauros, natális sancti Tiburtii Mártyris, qui, sub Iúdice Fabiáno, in persecutióne Diocletiáni, cum Christum, nudis plantis super carbónes ardéntes ingréssus, maióri confiterétur constántia, duci in tértium ab Urbe milliárium atque ibídem gládio animadvérti iubétur.
Item Romæ sanctæ Susánnæ Vírginis, quæ, cum ex nóbili prosápia esset orta et beáti Caii Pontíficis neptis, martýrii palmam, témpore Diocletiáni, cápitis obtruncatióne proméruit.
Assísii, in Umbria, natális sanctæ Claræ Vírginis, primæ plantæ Páuperum Dominárum Ordinis Minórum; quam, vita et miráculis célebrem, Alexánder Papa Quartus in númerum sanctárum Vírginum rétulit. Ipsíus tamen festum sequénti die celebrátur.
Cománæ, in Ponto, sancti Alexándri Epíscopi, cognoménto Carbonárii, qui, ex philósopho disertíssimo eminéntem Christiánæ humilitátis sciéntiam adéptus, et a sancto Gregório Thaumatúrgo in thronum illíus Ecclésiæ sublimátus, non solum prædicatióne, sed étiam consummáto per ignem martýrio fuit illústris.
Eódem die pássio sanctórum Rufíni, Marsórum Epíscopi, et Sociórum eius, sub Maximíno Imperatóre.
Apud Ebroicénses, in Gállia, sancti Tauríni Epíscopi, qui, a beáto Cleménte Papa ordinátus illíus civitátis Epíscopus, Evangélii prædicatióne Christiánam fidem propagávit, ac, multis pro ea suscéptis labóribus, miraculórum glória conspícuus obdormívit in Dómino.
Cameráci, in Gállia, sancti Gaugeríci, Epíscopi et Confessóris.
In província Valériæ sancti Equítii Abbátis, cuius sánctitas testimónio beáti Gregórii Papæ comprobátur.
Tudérti, in Umbria, sanctæ Dignæ Vírginis.
℣. Et álibi aliórum plurimórum sanctórum Mártyrum et Confessórum, atque sanctárum Vírginum.
℟. Deo grátias.
℣. Pretiósa in conspéctu Dómini.
℟. Mors Sanctórum eius.
Sancta María et omnes Sancti intercédant pro nobis ad Dóminum, ut nos mereámur ab eo adiuvári et salvári, qui vivit et regnat in sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Martyrologium (anticip.)
August 11th 2018, the 29th day of the Moon, were born into the better life:
At Rome, [in the year 286,] between the two Laurel trees, the holy martyr Tiburtius. In the persecution under the Emperor Diocletian the judge Fabian caused him to walk with bare feet upon burning coals, and as he confessed Christ all the more firmly, commanded him to be led to the third mile-stone outside the city, and there beheaded.
Likewise at Rome, [in the year 295,] the holy Virgin Susanna, a damsel of noble birth, a niece to blessed Pope Caius. She was beheaded in the time of the Emperor Diocletian, and so gained the palm of martyrdom.
At Comana, in Pontus, [in the year 250,] holy Alexander, Bishop of that city, surnamed the charcoal-burner. He was a most learned philosopher, who learnt to be eminent for humility as a Christian. He was raised by holy Gregory the wonder-worker to fill that see, and was illustrious not only for his preaching but because he suffered martyrdom by fire.
Upon the same day, under the Emperor Maximinus, [in the fourth century,] the holy martyr Rufinus, Bishop of the Marsi, and his Companions.
At Évreux, [in the fifth century,] the holy Confessor Taurinus, who was ordained [first] Bishop of that city by blessed Pope Clement. He spread the Christian faith by his preaching of the gospel, and after much labour for that end fell asleep in the Lord, famous for miracles.
At Cambrai, in Gaul, [in the year 614,] the holy Confessor Gaugeric [St. Géry], Bishop of that see.
In the province of Valeria, on the Danube, [about the year 540,] the holy Abbot Equitius, whose holiness is attested by the witness of blessed Pope Gregory.
At Todi, the holy Virgin Digna.
℣. És mindenütt másutt szent vértanúk, hivallók és szüzek.
℟. Istennek legyen hála.
℣. Értékes az Úr szemében.
℟. Szentjei halála.
Szűz Mária és Isten minden szentje, járjatok közben érettünk az Úrnál, hogy annak segítségével boldoguljunk, aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
℣. Deus in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
℣. Deus in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
℣. Deus in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
« Pater Noster » dicitur secreto usque ad « Et ne nos indúcas in tentatiónem: »
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
℣. Réspice in servos tuos, Dómine, et in ópera tua, et dírige fílios eórum.
℟. Et sit splendor Dómini Dei nostri super nos, et ópera mánuum nostrárum dírige super nos, et opus mánuum nostrárum dírige.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Orémus.
Dirígere et sanctificáre, régere et gubernáre dignáre, Dómine Deus, Rex cæli et terræ, hódie corda et córpora nostra, sensus, sermónes et actus nostros in lege tua, et in opéribus mandatórum tuórum: ut hic et in ætérnum, te auxiliánte, salvi et líberi esse mereámur, Salvátor mundi:
Qui vivis et regnas in sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. Dies et actus nostros in sua pace dispónat Dóminus omnípotens. Amen.
|
℣. Istenem, jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
℣. Istenem, jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
℣. Istenem, jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
"Our Father" is said silently until "And lead us not into temptation:".
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
℣. Figyelj, Uram, szolgáidra és cselekedeteikre, irányítsd fiaidat.
℟. Az Úr fényessége legyen felettünk és cselekedeteink felett; irányítsa minden döntésünket.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Könyörögjünk.
Urunk és Istenünk, ég és föld királya, irányítsd és szenteld meg, vezesd és kormányozd szívünket és testünket, érzékeinket, beszédünket és cselekedeteinket a mai napon a te parancsaid szerint, hogy most és örökre a te segítségeddel, világ Megváltója, szabadok és épek maradhassunk.
Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Napjaink és cselekedeteink a te békédben teljenek el, mindenható Isten. Ámen.
|
Regula
Ex Régula Sancti Patri Nostri Benedícti. Caput 57: De artifícibus monastérii
Artífices si sunt in monastério cum omni humilitáte fáciant ipsas artes, si permíserit abbas. Quod si áliquis ex eis extóllitur pro sciéntiæ artis suæ, eo quod videátur áliquid conférre monastério, hic talis erigátur ab ipsa arte et dénuo per eam non tránseat, nisi forte humiliáto ei íterum abbas iúbeat. Si quid vero ex opéribus artíficum venundándum est, vídeant ipsi per quorum manum transigéndam sint, ne áliquam fraudem præsúmant. Memoréntur semper Ananíæ et Safíræ, ne forte mortem quam illi in córpore pertulérunt, hanc isti vel omnes qui áliquam fraudem de rebus monastérii fécerint, in ánima patiántur. In ipsis autem prétiis non subrípiat avarítiæ malum, sed semper aliquántulum vílius detur quam ab áliis sæculáribus dari potest, ut in ómnibus glorificétur Deus.
Extra Chorum etiam laudabiliter dicitur lectio ex S. Regulæ; secus dicitur Lectio brevis.
Lectio brevis {Votiva}
Sir 51:13-14
Dómine, Deus meus, exaltásti super terram habitatiónem meam, et pro morte defluénte deprecáta sum. Invocávi Dóminum, Patrem Dómini mei, ut non derelínquat me in die tribulatiónis meæ, et in témpore superbórum sine adiutório.
In fine:
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
|
Regula
The Rule of our Holy Father Benedict. Chapter 57: Concerning Artificers In the Monastery
Let artificers, if there are any in the monastery, with all humility work at their arts, if the abbot shall have given permission. But if any one of their number is puffed up by reason of his knowledge of his art, in that he seems to confer some favour upon the monastery, let such an one as this be removed from exercising that art and not engage in it anew unless by chance the abbot again order him to do so when he has become humble. And if any of the artificers’ work is to be sold, let those who are to effect the transaction see to it that they presume not to bring about any fraudulent act. Let them be mindful always of Ananias and Sapphira, lest haply the death which they incurred in the body they themselves and indeed all who shall have committed any fraud in regard to monastic property should suffer in the soul. And let not the evil of avarice creep in in the matter of the prices charged for the goods; but let them always be sold somewhat more cheaply than they can be sold by others who are seculars, that in all things God may be glorified.
Rövid olvasmány {votív}
Sir 51:13-14
Uram, Istenem,felmagasztaltad a földön lakhelyemet és az elmúló halálért könyörögtem. 14 Segítségöl hittam az Urat, az én Uram Atyját, hogy ne hagyjon engem háborúságom napján és a kevélyek idejében segítség nélkül.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
|
Conclusio
℣. Adiutórium nóstrum ✠ in nómine Dómini.
℟. Qui fecit cælum et terram.
℣. Benedicite.
℟. Deus.
Benedictio. Dóminus nos benedícat, ✠ et ab omni malo deféndat, * et ad vitam perdúcat ætérnam.
Et fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen
|
Befejezés
℣. Segítségünk ✠ az Úr nevében.
℟. Aki az eget és földet alkotta.
℣. Mondjatok áldást.
℟. Istenünk.
Áldás. Áldjon meg minket az Úr, ✠ szabadítson meg minden gonosztól és vezessen el az örök életre. És a megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Commemorátio defunctórum
℟.br. Commemorátio ómnium fratrum, familiárum Órdinis nostri, atque benefactórum nostrórum.
℣. Requiéscant in pace.
℟. Amen.
Psalmus 129 [4]
129:1 De profúndis clamávi ad te, Dómine: * Dómine, exáudi vocem meam:
129:2 Fiant aures tuæ intendéntes, * in vocem deprecatiónis meæ.
129:3 Si iniquitátes observáveris, Dómine: * Dómine, quis sustinébit?
129:4 Quia apud te propitiátio est: * et propter legem tuam sustínui te, Dómine.
129:5 Sustínuit ánima mea in verbo eius: * sperávit ánima mea in Dómino.
129:6 A custódia matutína usque ad noctem: * speret Israël in Dómino.
129:7 Quia apud Dóminum misericórdia: * et copiósa apud eum redémptio.
129:8 Et ipse rédimet Israël, * ex ómnibus iniquitátibus eius.
℣. Réquiem ætérnam * dona eis, Dómine.
℟. Et lux perpétua * lúceat eis.
℣. A porta ínferi.
℟. Érue, Dómine, ánimas eórum.
℣. Requiéscant in pace.
℟. Amen.
℣. Dómine exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
secunda 'Domine, exaudi' omittitur
Orémus.
Deus véniæ largítor et humánæ salútis amátor: quǽsumus cleméntiam tuam: ut nostræ congregatiónis fratres, propínquos et benefactóres, qui ex hoc sǽculo transiérunt, beáta María semper vírgine intercedénte cum ómnibus sanctis tuis ad perpétuæ beatitúdinis consórtium perveníre concédas.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
℣. Réquiem ætérnam dona eis Dómine.
℟. Et lux perpétua lúceat eis.
℣. Requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Commemoration of departed
℟.br. Megemlékezés testvéreinkről, rendünk barátairól es jótevőinkről.
℣. Nyugodjanak békében.
℟. Ámen.
Zsoltár 129 [4]
129:1 A mélységekből kiáltok, Uram, hozzád, * Uram, hallgasd meg az én szómat,
129:2 Legyenek füleid figyelmesek * az én könyörgésem szavára.
129:3 Ha a vétkeket figyelembe veszed, Uram, * Uram, ki állhat meg előtted?
129:4 De nálad vagyon a kegyelem, * és a te törvényedért reménylek benned, Uram.
129:5 Remél az én lelkem az ő igéjéért. * Az én lelkem az Úrban bízik.
129:6 A reggeli vigyázattól éjjelig * bízzék Izrael az Úrban;
129:7 Mert az Úrnál az irgalmasság, * és nála bőséges a megváltás.
129:8 És ő megszabadítja Izraelt * minden gonoszságából.
℣. Adj, Uram, * örök nyugodalmat nekik.
℟. És az örök világosság * fényeskedjék nekik.
℣. From the gates of the grave.
℟. Deliver their souls, O Lord!
℣. Nyugodjanak békében.
℟. Ámen.
℣. Hear my prayer, O Lord.
℟. And let my cry come unto thee.
hagyd ki a második 'Uram, hallgasd meg könyörgésemet'
℣. Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik.
℟. És az örök világosság fényeskedjék nekik.
℣. Nyugodjanak békében.
℟. Ámen.
|
Incipit
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
|
Kezdet
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Hymnus
Nunc, Sancte, nobis, Spíritus,
Unum Patri cum Fílio,
Dignáre promptus íngeri
Nostro refúsus péctori.
Os, lingua, mens, sensus, vigor
Confessiónem pérsonent.
Flamméscat igne cáritas,
Accéndat ardor próximos.
Præsta, Pater piíssime,
Patríque compar Únice,
Cum Spíritu Paráclito
Regnans per omne sǽculum.
Amen.
|
Himnusz
Most szállj le, Szentlélek, reánk,
Atyával és Fiúval egy,
Ömöld el szívünk teljesen
S maradj bennünk kegyelmesen.
Száj, szív, érzék, ész, lendület,
Visszhangozzon hitvallomást,
Lánggal égjen a szeretet
S lobogjon át mindenkire.
Engedd meg ezt, kegyes Atya,
S Atyának mása, egy Fia,
S te Szentlélek, Vigasztaló,
Mindörökkön uralkodó.
Ámen.
|
Psalmi {Psalmi Dominica, antiphonæ Votiva}
Ant. Hæc est Virgo sápiens, * quam Dóminus vigilántem invénit.
Psalmus 119 [1]
119:1 Ad Dóminum cum tribulárer clamávi: * et exaudívit me.
119:2 Dómine, líbera ánimam meam a lábiis iníquis, * et a lingua dolósa.
119:3 Quid detur tibi, aut quid apponátur tibi * ad linguam dolósam?
119:4 Sagíttæ poténtis acútæ, * cum carbónibus desolatóriis.
119:5 Heu mihi, quia incolátus meus prolongátus est: habitávi cum habitántibus Cedar: * multum íncola fuit ánima mea.
119:7 Cum his, qui odérunt pacem, eram pacíficus: * cum loquébar illis, impugnábant me gratis.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok {Psalms for Sunday, antiphons votív}
Ant. This is one of the wise virgins, * whom the Lord found watching.
Zsoltár 119 [1]
119:1 Az Úrhoz kiálték, midőn szorongattatám: * és meghallgata engem,
119:2 Uram, szabadítsd meg lelkemet a csalárd ajkaktól * és az álnok nyelvtől.
119:3 Mi adatik neked, vagy mi lesz jutalmad * az álnok nyelvért?
119:4 Mely olyan, mint a hatalmasnak éles nyilai, * és pusztító széntűz.
119:5 Jaj nekem, mert zarándokságom meghosszabbíttatott, Kedár lakóival lakom, * oly sokáig zarándok az én lelkem.
119:7 A békegyűlölőkkel békességes vagyok; * mégis ha szólok nekik, ok nélkül ostromolnak engemet.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 120 [2]
120:1 Levávi óculos meos in montes, * unde véniet auxílium mihi.
120:2 Auxílium meum a Dómino, * qui fecit cælum et terram.
120:3 Non det in commotiónem pedem tuum: * neque dormítet qui custódit te.
120:4 Ecce, non dormitábit neque dórmiet, * qui custódit Israël.
120:5 Dóminus custódit te, Dóminus protéctio tua, * super manum déxteram tuam.
120:6 Per diem sol non uret te: * neque luna per noctem.
120:7 Dóminus custódit te ab omni malo: * custódiat ánimam tuam Dóminus.
120:8 Dóminus custódiat intróitum tuum, et éxitum tuum: * ex hoc nunc, et usque in sǽculum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 120 [2]
120:1 A hegyekre emelem szemeimet, * onnét jő segítség nekem.
120:2 Az én segítségem az Úrtól van, * ki a mennyet és földet teremtette.
120:3 Nem hagyja ingadozni lábadat, * és nem szunnyadoz, ki tégedet őriz.
120:4 Íme nem szunnyad és nem alszik, * ki őrzi Izraelt.
120:5 Az Úr őriz téged, az Úr a te oltalmad * jobb kezed felől.
120:6 Nappal nem éget téged a nap, * sem éjjel a hold.
120:7 Az Úr megőriz téged minden gonosztól, * őrizze meg az Úr lelkedet.
120:8 Őrizzen az Úr jártodban és keltedben, * mostantól és mindörökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 121 [3]
121:1 Lætátus sum in his, quæ dicta sunt mihi: * In domum Dómini íbimus.
121:2 Stantes erant pedes nostri, * in átriis tuis, Ierúsalem.
121:3 Ierúsalem, quæ ædificátur ut cívitas: * cuius participátio eius in idípsum.
121:4 Illuc enim ascendérunt tribus, tribus Dómini: * testimónium Israël ad confiténdum nómini Dómini.
121:5 Quia illic sedérunt sedes in iudício, * sedes super domum David.
121:6 Rogáte quæ ad pacem sunt Ierúsalem: * et abundántia diligéntibus te:
121:7 Fiat pax in virtúte tua: * et abundántia in túrribus tuis.
121:8 Propter fratres meos, et próximos meos, * loquébar pacem de te:
121:9 Propter domum Dómini, Dei nostri, * quæsívi bona tibi.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Hæc est Virgo sápiens, quam Dóminus vigilántem invénit.
|
Zsoltár 121 [3]
121:1 Vigadok, mikor azt mondják nekem: * Az Úr házába megyünk.
121:2 Lábaink * tornácaidban állanak, Jeruzsálem!
121:3 Jeruzsálem városul építtetett, * melynek közjavaiban mindenki részesül.
121:4 Mert oda mennek föl a nemzetségek, az Úr nemzetségei, * Izrael bizonysága szerint hálát adni az Úr nevének.
121:5 Mert ott vannak az ítélőszékek, * ott Dávid házának széke.
121:6 Kérjétek, amik Jeruzsálem békességére vannak. * Legyen bőség szeretőidnek.
121:7 Legyen béke a te erősségedben, * és bőség a te tornyaidban.
121:8 Atyámfiaiért és barátaimért * békességet óhajtok neked.
121:9 A mi Urunk, Istenünk házáért * jót kívánok neked.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. This is one of the wise virgins, whom the Lord found watching.
|
Capitulum Versus {Votiva}
2 Cor 10:17-18
Fratres: Qui gloriátur, in Dómino gloriétur. Non enim qui seípsum comméndat, ille probátus est; sed quem Deus comméndat.
℟. Deo grátias.
℣. Spécie tua et pulchritúdine tua.
℟. Inténde, próspere procéde, et regna.
|
Capitulum Versus {votív}
2 Cor 10:17-18
Testvérek: aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék. Nem az a megbízható, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A te ékességeddel és szépségeddel
℟. Indúlj meg, járj szerencsésen és országolj
|
Oratio {Votiva}
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
« Pater Noster » dicitur secreto usque ad « Et ne nos indúcas in tentatiónem: »
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Da nobis, quǽsumus, Dómine Deus noster, sanctárum Vírginum et Mártyrum tuárum N. et N. palmas incessábili devotióne venerári: ut quas digna mente non póssumus celebráre, humílibus saltem frequentémus obséquiis.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {votív}
Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
"Our Father" is said silently until "And lead us not into temptation:".
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Grant unto us, we beseech thee, O Lord, our God, that we may ever call to mind, with all worship and thanksgiving, the victory of thy holy virgin martyrs N. and N., and although we know that our mind cannot comprehend thee who art this day their exceeding great reward, give us always the grace humbly to worship thee.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Incipit
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
|
Kezdet
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Hymnus
Rector potens, verax Deus,
Qui témperas rerum vices,
Splendóre mane ínstruis,
Et ígnibus merídiem:
Exstíngue flammas lítium,
Aufer calórem nóxium,
Confer salútem córporum,
Verámque pacem córdium.
Præsta, Pater piíssime,
Patríque compar Únice,
Cum Spíritu Paráclito
Regnans per omne sǽculum.
Amen.
|
Himnusz
Igaz Isten, hatalmas Úr,
Ki az időket forgatod,
A reggelt felragyogtatod
És lángoltatod a delet:
Oltsd el perpatvarok tüzét,
Vidd el a rossz hévségeket,
Egészséggel a testeket,
Békével áldd a szíveket!
Engedd meg ezt, kegyes Atya,
S Atyának mása, egy Fia.
S te Szentlélek, Vigasztaló,
Mindörökkön uralkodó.
Ámen.
|
Psalmi {Psalmi Dominica, antiphonæ Votiva}
Ant. Hæc est quæ nescívit * torum in delícto: habébit fructum in respectióne animárum sanctárum.
Psalmus 122 [1]
122:1 Ad te levávi óculos meos, * qui hábitas in cælis.
122:2 Ecce, sicut óculi servórum * in mánibus dominórum suórum,
122:2 Sicut óculi ancíllæ in mánibus dóminæ suæ: * ita óculi nostri ad Dóminum, Deum nostrum, donec misereátur nostri.
122:3 Miserére nostri, Dómine, miserére nostri: * quia multum repléti sumus despectióne:
122:4 Quia multum repléta est ánima nostra: * oppróbrium abundántibus, et despéctio supérbis.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok {Psalms for Sunday, antiphons votív}
Ant. This, is one which hath not known the sinful bed, * she shall have fruit in the visitation of holy souls.
Zsoltár 122 [1]
122:1 Hozzád emelem szemeimet, * ki a mennyekben lakol.
122:2 Íme mint a szolgák szemei * uraik kezeire,
122:2 Mint a szolgálók szemei asszonyaik kezeire: * úgy néznek szemeink a mi Urunkra, Istenünkre, míg könyörül rajtunk.
122:3 Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk; * mert igen elteltünk gyalázattal,
122:4 Mert igen megtelt a mi lelkünk; * gyalázatul a gazdagoknak, és megvetésül a kevélyeknek.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 123 [2]
123:1 Nisi quia Dóminus erat in nobis, dicat nunc Israël: * nisi quia Dóminus erat in nobis,
123:2 Cum exsúrgerent hómines in nos, * forte vivos deglutíssent nos:
123:3 Cum irascerétur furor eórum in nos, * fórsitan aqua absorbuísset nos.
123:5 Torréntem pertransívit ánima nostra: * fórsitan pertransísset ánima nostra aquam intolerábilem.
123:6 Benedíctus Dóminus * qui non dedit nos in captiónem déntibus eórum.
123:7 Ánima nostra sicut passer erépta est * de láqueo venántium:
123:7 Láqueus contrítus est, * et nos liberáti sumus.
123:8 Adiutórium nostrum in nómine Dómini, * qui fecit cælum et terram.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 123 [2]
123:1 Ha az Úr velünk nem lett volna, mondja meg most Izrael; * ha az Úr velünk nem lett volna,
123:2 Midőn ránk támadtak az emberek: * talán elevenen nyeltek volna el minket;
123:3 Midőn az ő haragjuk ellenünk fölgerjedett, * talán a víz nyelt volna el minket.
123:5 Rohanó patakon ment volna keresztül a mi lelkünk, * talán ellenállhatatlan vízen ment volna át a mi lelkünk.
123:6 Áldott legyen az Úr, * ki nem adott minket az ő fogaiknak martalékul.
123:7 Lelkünk megmenekedett, mint a madár * a vadászok tőréből;
123:7 A tőr elrontatott, * és mi megszabadultunk.
123:8 A mi segítségünk az Úr nevében van, * ki a mennyet és földet teremtette.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 124 [3]
124:1 Qui confídunt in Dómino, sicut mons Sion: * non commovébitur in ætérnum, qui hábitat in Ierúsalem.
124:2 Montes in circúitu eius: * et Dóminus in circúitu pópuli sui, ex hoc nunc et usque in sǽculum.
124:3 Quia non relínquet Dóminus virgam peccatórum super sortem iustórum: * ut non exténdant iusti ad iniquitátem manus suas.
124:4 Bénefac, Dómine, bonis, * et rectis corde.
124:5 Declinántes autem in obligatiónes addúcet Dóminus cum operántibus iniquitátem: * pax super Israël.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Hæc est quæ nescívit torum in delícto: habébit fructum in respectióne animárum sanctárum.
|
Zsoltár 124 [3]
124:1 Kik az Úrban bíznak, olyanok mint a Sion hegye; * nem fog ingadozni mindörökké, ki Jeruzsálemben lakik.
124:2 Körötte hegyek vannak, * és az Úr az ő népe körül mostantól és mindörökké.
124:3 Mert az Úr nem hagyja a bűnösök vesszejét az igazak sorsa fölött, * hogy az igazak hamisságra ne nyújtsák kezeiket.
124:4 Tégy jót, Uram, a jókkal * és az igaz szívűekkel.
124:5 A tekervényes utakra hajlókat pedig az Úr majd eljuttatja a gonosztevőkhöz. * Békesség legyen Izraelen!
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. This, is one which hath not known the sinful bed, she shall have fruit in the visitation of holy souls.
|
Capitulum Versus {Votiva}
2 Cor 11:2
Æmulor enim vos Dei æmulatióne. Despóndi enim vos uni viro vírginem castam exhibére Christo.
℟. Deo grátias.
℣. Adiuvábit eam Deus vultu suo.
℟. Deus in médio eius, non commovébitur.
|
Capitulum Versus {votív}
2 Cor 11:2
Én Isten féltékenységével féltelek titeket. Mert eljegyeztelek benneteket egy férfival, hogy tiszta szűzként vezesselek el Krisztushoz.
℟. Istennek legyen hála.
℣. Isten jelenlétével védelmezi.
℟. Nem inog meg, Isten lakik benne,
|
Oratio {Votiva}
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
« Pater Noster » dicitur secreto usque ad « Et ne nos indúcas in tentatiónem: »
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Da nobis, quǽsumus, Dómine Deus noster, sanctárum Vírginum et Mártyrum tuárum N. et N. palmas incessábili devotióne venerári: ut quas digna mente non póssumus celebráre, humílibus saltem frequentémus obséquiis.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {votív}
Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
"Our Father" is said silently until "And lead us not into temptation:".
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Grant unto us, we beseech thee, O Lord, our God, that we may ever call to mind, with all worship and thanksgiving, the victory of thy holy virgin martyrs N. and N., and although we know that our mind cannot comprehend thee who art this day their exceeding great reward, give us always the grace humbly to worship thee.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Incipit
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
|
Kezdet
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Hymnus
Rerum, Deus, tenax vigor,
Immótus in te pérmanens,
Lucis diúrnæ témpora
Succéssibus detérminans:
Largíre clarum véspere,
Quo vita nusquam décidat,
Sed prǽmium mortis sacræ
Perénnis instet glória.
Præsta, Pater piíssime,
Patríque compar Únice,
Cum Spíritu Paráclito
Regnans per omne sǽculum.
Amen.
|
Himnusz
Mindent hordozó őserő,
Isten, magad nem mozduló,
Aki az egy nap idejét
Órák rendjébe rendeled:
Hints este is utunkra fényt,
El ne hervadjon életünk,
Adj jó halál jutalmául
Örök dicsőséget nekünk.
Engedd meg ezt, kegyes Atya,
S Atyának mása, egy Fia,
S te Szentlélek, Vigasztaló,
Mindörökkön uralkodó.
Ámen.
|
Psalmi {Psalmi Dominica, antiphonæ Votiva}
Ant. Ista est speciósa * inter fílias Ierúsalem.
Psalmus 125 [1]
125:1 In converténdo Dóminus captivitátem Sion: * facti sumus sicut consoláti:
125:2 Tunc replétum est gáudio os nostrum: * et lingua nostra exsultatióne.
125:2 Tunc dicent inter gentes: * Magnificávit Dóminus fácere cum eis.
125:3 Magnificávit Dóminus fácere nobíscum: * facti sumus lætántes.
125:4 Convérte, Dómine, captivitátem nostram, * sicut torrens in Austro.
125:5 Qui séminant in lácrimis, * in exsultatióne metent.
125:6 Eúntes ibant et flebant, * mitténtes sémina sua.
125:6 Veniéntes autem vénient cum exsultatióne, * portántes manípulos suos.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok {Psalms for Sunday, antiphons votív}
Ant. She is beautiful * among the daughters of Jerusalem.
Zsoltár 125 [1]
125:1 Megfordítván az Úr Sion fogságát, * lettünk, mint a megvigasztaltak.
125:2 Akkor szánk eltelt örömmel, * és nyelvünk vigassággal;
125:2 Akkor mondák a nemzetek között: * Nagy dolgot cselekedett az Úr velük.
125:3 Nagy dolgot cselekedett az Úr velünk: * azért örvendezzünk.
125:4 Fordítsd meg a mi fogságunkat, * mint a patakot a déli tartományban.
125:5 Akik könnyhullatással vetnek, * örvendezéssel aratnak.
125:6 Menvén mentek és sírtak, * elvetvén magvaikat,
125:6 Megjövén pedig, örvendezéssel jőnek, * hozván kévéiket.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 126 [2]
126:1 Nisi Dóminus ædificáverit domum, * in vanum laboravérunt qui ædíficant eam.
126:1 Nisi Dóminus custodíerit civitátem, * frustra vígilat qui custódit eam.
126:2 Vanum est vobis ante lucem súrgere: * súrgite postquam sedéritis, qui manducátis panem dolóris.
126:3 Cum déderit diléctis suis somnum: * ecce heréditas Dómini fílii: merces, fructus ventris.
126:4 Sicut sagíttæ in manu poténtis: * ita fílii excussórum.
126:5 Beátus vir, qui implévit desidérium suum ex ipsis: * non confundétur cum loquétur inimícis suis in porta.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 126 [2]
126:1 Ha az Úr nem építi a házat, * hiába munkálkodnak, kik azt építik;
126:1 Ha az Úr nem őrzi a várost, * hiába vigyáz, ki azt őrzi.
126:2 Hiába keltek föl virradat előtt; * hiába keltek föl pihenés után, kik a fájdalom kenyerét eszitek.
126:3 Míg ellenben az Úr íme álmot ad az ő kedveltjeinek, * örökséget a fiakban: mert az ő ajándéka a méh gyümölcse.
126:4 Mint a nyilak a hatalmas kezében, * olyanok a száműzöttek fiai.
126:5 Boldog a férfiú, kinek ilyenek után kívánsága betelt; * nem szégyenül meg, midőn ellenségeivel szól a kapuban.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 127 [3]
127:1 Beáti, omnes, qui timent Dóminum, * qui ámbulant in viis eius.
127:2 Labóres mánuum tuárum quia manducábis: * beátus es, et bene tibi erit.
127:3 Uxor tua sicut vitis abúndans, * in latéribus domus tuæ.
127:3 Fílii tui sicut novéllæ olivárum, * in circúitu mensæ tuæ.
127:4 Ecce, sic benedicétur homo, * qui timet Dóminum.
127:5 Benedícat tibi Dóminus ex Sion: * et vídeas bona Ierúsalem ómnibus diébus vitæ tuæ.
127:6 Et vídeas fílios filiórum tuórum, * pacem super Israël.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ista est speciósa inter fílias Ierúsalem.
|
Zsoltár 127 [3]
127:1 Boldogok mindnyájan, kik az Urat félik, * kik az ő utain járnak.
127:2 Mivel kezeid munkáját eszed, * boldog vagy, és jól lesz dolgod.
127:3 Feleséged, mint a termékeny szőlőtő, * házad falai között;
127:3 Fiaid, mint az olajfa sarjadékai * asztalod körül.
127:4 Íme így áldatik meg az ember, * ki az Urat féli.
127:5 Áldjon meg téged az Úr Sionból, * és lássad Jeruzsálem javait életed minden napjaiban;
127:6 és lássad fiaidnak fiait, * s a békességet Izraelen.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. She is beautiful among the daughters of Jerusalem.
|
Capitulum Versus {Votiva}
Sir 51:13-14
Dómine, Deus meus, exaltásti super terram habitatiónem meam, et pro morte defluénte deprecáta sum. Invocávi Dóminum, Patrem Dómini mei, ut non derelínquat me in die tribulatiónis meæ, et in témpore superbórum sine adiutório.
℟. Deo grátias.
℣. Elégit eam Deus, et præelégit eam.
℟. In tabernáculo suo habitáre facit eam.
|
Capitulum Versus {votív}
Sir 51:13-14
Uram, Istenem,felmagasztaltad a földön lakhelyemet és az elmúló halálért könyörögtem. 14 Segítségöl hittam az Urat, az én Uram Atyját, hogy ne hagyjon engem háborúságom napján és a kevélyek idejében segítség nélkül.
℟. Istennek legyen hála.
℣. Isten kiválasztotta őt születése előtt
℟. Hogy sátrában lakjék szine előtt
|
Oratio {Votiva}
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
« Pater Noster » dicitur secreto usque ad « Et ne nos indúcas in tentatiónem: »
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Da nobis, quǽsumus, Dómine Deus noster, sanctárum Vírginum et Mártyrum tuárum N. et N. palmas incessábili devotióne venerári: ut quas digna mente non póssumus celebráre, humílibus saltem frequentémus obséquiis.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {votív}
Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
"Our Father" is said silently until "And lead us not into temptation:".
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Grant unto us, we beseech thee, O Lord, our God, that we may ever call to mind, with all worship and thanksgiving, the victory of thy holy virgin martyrs N. and N., and although we know that our mind cannot comprehend thee who art this day their exceeding great reward, give us always the grace humbly to worship thee.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Incipit
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
|
Kezdet
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Psalmi {Psalmi et antiphonæ Votiva}
Ant. Hæc est Virgo sápiens, * et una de número prudéntum.
Psalmus 109 [1]
109:1 Dixit Dóminus Dómino meo: * Sede a dextris meis:
109:1 Donec ponam inimícos tuos, * scabéllum pedum tuórum.
109:2 Virgam virtútis tuæ emíttet Dóminus ex Sion: * domináre in médio inimicórum tuórum.
109:3 Tecum princípium in die virtútis tuæ in splendóribus sanctórum: * ex útero ante lucíferum génui te.
109:4 Iurávit Dóminus, et non pœnitébit eum: * Tu es sacérdos in ætérnum secúndum órdinem Melchísedech.
109:5 Dóminus a dextris tuis, * confrégit in die iræ suæ reges.
109:6 Iudicábit in natiónibus, implébit ruínas: * conquassábit cápita in terra multórum.
109:7 De torrénte in via bibet: * proptérea exaltábit caput.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Hæc est Virgo sápiens, et una de número prudéntum.
|
Zsoltárok {Psalms and antiphons votív}
Ant. This is one of the wise virgins, * one chosen out of the number of the careful.
Zsoltár 109 [1]
109:1 Mondá az Úr az én Uramnak: * Ülj az én jobbomra,
109:1 Míg ellenségeidet * lábaid zsámolyává teszem.
109:2 A te hatalmad pálcáját elküldi az Úr Sionból. * Uralkodjál ellenségeidnek közepette.
109:3 Nálad az uralom hatalmad napján a szentek fényességében; * méhemből a hajnalcsillag előtt szültelek téged.
109:4 Megesküdött az Úr, és nem bánja meg: * Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.
109:5 Az Úr jobbod felől * megrontja haragja napján a királyokat.
109:6 Ítélni fog a nemzetek között, nagy romlást teszen, * soknak összezúzza fejét a földön.
109:7 A patakból iszik az úton; * azért emeli magasra fejét.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. This is one of the wise virgins, one chosen out of the number of the careful.
|
Ant. Hæc est Virgo sápiens, * quam Dóminus vigilántem invénit.
Psalmus 112 [2]
112:1 Laudáte, púeri, Dóminum: * laudáte nomen Dómini.
112:2 (fit reverentia) Sit nomen Dómini benedíctum, * ex hoc nunc, et usque in sǽculum.
112:3 A solis ortu usque ad occásum, * laudábile nomen Dómini.
112:4 Excélsus super omnes gentes Dóminus, * et super cælos glória eius.
112:5 Quis sicut Dóminus, Deus noster, qui in altis hábitat, * et humília réspicit in cælo et in terra?
112:7 Súscitans a terra ínopem, * et de stércore érigens páuperem:
112:8 Ut cóllocet eum cum princípibus, * cum princípibus pópuli sui.
112:9 Qui habitáre facit stérilem in domo, * matrem filiórum lætántem.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Hæc est Virgo sápiens, quam Dóminus vigilántem invénit.
|
Ant. This is one of the wise virgins, * whom the Lord found watching.
Zsoltár 112 [2]
112:1 Dicsérjétek, szolgák, az Urat; * dicsérjétek az Úr nevét.
112:2 (fejet hajtunk) Legyen áldott az Úr neve, * most és mindörökké.
112:3 Napkelettől nyugatig * dicsértessék az Úr neve.
112:4 Magasztos az Úr minden nép fölött, * és az egek fölött az ő dicsősége.
112:5 Kicsoda olyan, mint a mi Urunk, Istenünk, ki a magasságban lakik, * és a mennyből a legkisebbre is letekint a földön?
112:7 Fölemelvén a földről a nyomorultat, * és a szemétből fölmagasztalván a szegényt;
112:8 Hogy a fejedelmekhez ültesse őt, * az ő népe fejedelmeihez;
112:9 Ki a házban lakást ad a magtalannak, * mint fiakon örvendező anyának.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. This is one of the wise virgins, whom the Lord found watching.
|
Ant. Hæc est quæ nescívit * torum in delícto: habébit fructum in respectióne animárum sanctárum.
Psalmus 121 [3]
121:1 Lætátus sum in his, quæ dicta sunt mihi: * In domum Dómini íbimus.
121:2 Stantes erant pedes nostri, * in átriis tuis, Ierúsalem.
121:3 Ierúsalem, quæ ædificátur ut cívitas: * cuius participátio eius in idípsum.
121:4 Illuc enim ascendérunt tribus, tribus Dómini: * testimónium Israël ad confiténdum nómini Dómini.
121:5 Quia illic sedérunt sedes in iudício, * sedes super domum David.
121:6 Rogáte quæ ad pacem sunt Ierúsalem: * et abundántia diligéntibus te:
121:7 Fiat pax in virtúte tua: * et abundántia in túrribus tuis.
121:8 Propter fratres meos, et próximos meos, * loquébar pacem de te:
121:9 Propter domum Dómini, Dei nostri, * quæsívi bona tibi.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Hæc est quæ nescívit torum in delícto: habébit fructum in respectióne animárum sanctárum.
|
Ant. This, is one which hath not known the sinful bed, * she shall have fruit in the visitation of holy souls.
Zsoltár 121 [3]
121:1 Vigadok, mikor azt mondják nekem: * Az Úr házába megyünk.
121:2 Lábaink * tornácaidban állanak, Jeruzsálem!
121:3 Jeruzsálem városul építtetett, * melynek közjavaiban mindenki részesül.
121:4 Mert oda mennek föl a nemzetségek, az Úr nemzetségei, * Izrael bizonysága szerint hálát adni az Úr nevének.
121:5 Mert ott vannak az ítélőszékek, * ott Dávid házának széke.
121:6 Kérjétek, amik Jeruzsálem békességére vannak. * Legyen bőség szeretőidnek.
121:7 Legyen béke a te erősségedben, * és bőség a te tornyaidban.
121:8 Atyámfiaiért és barátaimért * békességet óhajtok neked.
121:9 A mi Urunk, Istenünk házáért * jót kívánok neked.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. This, is one which hath not known the sinful bed, she shall have fruit in the visitation of holy souls.
|
Ant. Ista est speciósa * inter fílias Ierúsalem.
Psalmus 126 [4]
126:1 Nisi Dóminus ædificáverit domum, * in vanum laboravérunt qui ædíficant eam.
126:1 Nisi Dóminus custodíerit civitátem, * frustra vígilat qui custódit eam.
126:2 Vanum est vobis ante lucem súrgere: * súrgite postquam sedéritis, qui manducátis panem dolóris.
126:3 Cum déderit diléctis suis somnum: * ecce heréditas Dómini fílii: merces, fructus ventris.
126:4 Sicut sagíttæ in manu poténtis: * ita fílii excussórum.
126:5 Beátus vir, qui implévit desidérium suum ex ipsis: * non confundétur cum loquétur inimícis suis in porta.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ista est speciósa inter fílias Ierúsalem.
|
Ant. She is beautiful * among the daughters of Jerusalem.
Zsoltár 126 [4]
126:1 Ha az Úr nem építi a házat, * hiába munkálkodnak, kik azt építik;
126:1 Ha az Úr nem őrzi a várost, * hiába vigyáz, ki azt őrzi.
126:2 Hiába keltek föl virradat előtt; * hiába keltek föl pihenés után, kik a fájdalom kenyerét eszitek.
126:3 Míg ellenben az Úr íme álmot ad az ő kedveltjeinek, * örökséget a fiakban: mert az ő ajándéka a méh gyümölcse.
126:4 Mint a nyilak a hatalmas kezében, * olyanok a száműzöttek fiai.
126:5 Boldog a férfiú, kinek ilyenek után kívánsága betelt; * nem szégyenül meg, midőn ellenségeivel szól a kapuban.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. She is beautiful among the daughters of Jerusalem.
|
Capitulum Responsorium Hymnus Versus {Votiva}
2 Cor 10:17-18
Fratres: Qui gloriátur, in Dómino gloriétur. Non enim qui seípsum comméndat, ille probátus est; sed quem Deus comméndat.
℟. Deo grátias.
℟.br. Adiuvábit eam * Deus vultu suo.
℟. Adiuvábit eam * Deus vultu suo.
℣. Deus in médio eius, non commovébitur.
℟. Deus vultu suo.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Adiuvábit eam * Deus vultu suo.
Hymnus
Iesu, coróna Vírginum,
Quem Mater illa cóncipit
Quæ sola Virgo párturit,
Hæc vota clemens áccipe:
Qui pascis inter lília
Septus choréis Vírginum,
Sponsus decórus glória
Sponsísque reddens prǽmia.
Quocúmque pergis, Vírgines
Sequúntur, atque láudibus
Post te canéntes cúrsitant,
Hymnósque dulces pérsonant;
Te deprecámur lárgius,
Nostris adáuge sénsibus
Nescíre prorsus ómnia
Corruptiónis vúlnera.
Laus, honor, virtus, glória
Deo Patri et Fílio,
Sancto simul Paráclito,
In sæculórum sǽcula.
Amen.
℣. Adducéntur Regi Vírgines post eam:
℟. Próximæ eius afferéntur tibi.
|
Chapter Responsory Hymn Verse {votív}
2 Cor 10:17-18
Testvérek: aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék. Nem az a megbízható, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.
℟. Istennek legyen hála.
℟.br. Isten jelenlétével védelmezi
℟. Isten jelenlétével védelmezi
℣. Nem inog meg, Isten lakik benne,
℟. Jelenlétével
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. Isten jelenlétével védelmezi.
Himnusz
Jézus, szűzek koszoruja,
Kit amaz édes Anya szűl,
Ki maga szűl szeplőtlenűl,
Fogadd imánkat kegyesen.
Liliom közt pásztorkodol,
Körötted táncos szűzi kar.
Ó ékességes Vőlegény,
Jegyeseid jutalma vagy.
Amerre jársz, követnek ők
És el nem hallgat énekük,
Szökdelve járnak nyomodon
És édes himnusz ajkukon.
Kérünk, forróbban, mint előbb,
Érzékeinknek adj erőt,
Maradjon tőlünk idegen,
Mit vétek ront az emberen.
Áldás, dicsőség, tisztelet
Atya és Fiú teneked,
És neked is, Vigasztaló,
Most és örök időkön át.
Ámen.
℣. After her shall virgins be brought unto the King.
℟. Her fellows shall be brought unto thee.
|
Canticum Magnificat {Antiphona Votiva}
Ant. Prudéntes vírgines, * aptáte vestras lámpades: ecce sponsus venit, exíte óbviam ei.
Canticum B. Mariæ Virginis
Luc. 1:46-55
1:46 Magníficat ✠ * ánima mea Dóminum.
1:47 Et exsultávit spíritus meus: * in Deo, salutári meo.
1:48 Quia respéxit humilitátem ancíllæ suæ: * ecce enim ex hoc beátam me dicent omnes generatiónes.
1:49 Quia fecit mihi magna qui potens est: * et sanctum nomen eius.
1:50 Et misericórdia eius, a progénie in progénies: * timéntibus eum.
1:51 Fecit poténtiam in brácchio suo: * dispérsit supérbos mente cordis sui.
1:52 Depósuit poténtes de sede: * et exaltávit húmiles.
1:53 Esuriéntes implévit bonis: * et dívites dimísit inánes.
1:54 Suscépit Israël púerum suum: * recordátus misericórdiæ suæ.
1:55 Sicut locútus est ad patres nostros: * Ábraham, et sémini eius in sǽcula.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Prudéntes vírgines, aptáte vestras lámpades: ecce sponsus venit, exíte óbviam ei.
|
Magnificat kantikum {Antifóna votív}
Ant. Trim your lamps, O ye wise virgins: * Behold the Bridegroom cometh; go ye out to meet Him.
A Boldogságos Szűz Mária éneke
Lk 1:46-55
1:46 Magasztalja ✠ * az én lelkem az Urat,
1:47 és örvendez lelkem * az én üdvözítő Istenemben.
1:48 Mert megtekintette szolgálójának alázatosságát; * íme mostantól boldognak hirdet engem minden nemzedék.
1:49 Mert nagy dolgokat cselekedett nekem a Hatalmas, * kinek szent az ő neve.
1:50 És az ő irgalmassága nemzedékről nemzedékre száll * az őt félőkön.
1:51 Hatalmas dolgot cselekedett az ő karjával, * elszélesztette a szívük szándékában kevélykedőket.
1:52 Levetette a hatalmasokat a fejedelmi székből, * és felmagasztalta az alázatosokat.
1:53 Az éhezőket betöltötte jókkal, * és a gazdagokat üresen bocsátá.
1:54 Oltalmába vette Izraelt, az ő szolgáját, * megemlékezvén irgalmasságáról;
1:55 Amint szólott atyáinknak, * Ábrahámnak és az ő ivadékának örökre.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Trim your lamps, O ye wise virgins: Behold the Bridegroom cometh; go ye out to meet Him.
|
Oratio {Votiva}
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Da nobis, quǽsumus, Dómine Deus noster, sanctárum Vírginum et Mártyrum tuárum N. et N. palmas incessábili devotióne venerári: ut quas digna mente non póssumus celebráre, humílibus saltem frequentémus obséquiis.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {votív}
Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Grant unto us, we beseech thee, O Lord, our God, that we may ever call to mind, with all worship and thanksgiving, the victory of thy holy virgin martyrs N. and N., and although we know that our mind cannot comprehend thee who art this day their exceeding great reward, give us always the grace humbly to worship thee.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
Si descendendum sit a choro, concluditur dicendo.
℣. Divínum auxílium ✠ máneat semper nobíscum.
℟. Et cum frátribus nostris abséntibus. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
℣. Az Isten áldása ✠ maradjon mindig velünk.
℟. És távollévő testvéreinkkel. Ámen.
|
Incipit
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. Noctem quiétam et finem perféctum concédat nobis Dóminus omnípotens. Amen.
|
Kezdet
℣. Áldj meg minket, uram.
Áldás. Békés éjszakát és tökéletes befejezést adjon nekünk a mindenható Úr. Ámen.
|
Lectio brevis
1 Pet 5:8-9
Fratres: Sóbrii estóte, et vigiláte: quia adversárius vester diábolus tamquam leo rúgiens círcuit, quærens quem dévoret: cui resístite fortes in fide.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
|
Rövid olvasmány
1Pét 5:8-9
Testvérek: Józanok legyetek és vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög, mint az ordító oroszlán, körüljár, keresvén, akit elnyeljen; kinek erős hittel álljatok ellen.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
|
℣. Adiutórium nóstrum ✠ in nómine Dómini.
℟. Qui fecit cælum et terram.
Examen conscientiæ vel Pater Noster totum secreto.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Confíteor Deo omnipoténti, beátæ Maríæ semper Vírgini, beáto Michaéli Archángelo, beáto Ioánni Baptístæ, sanctis Apóstolis Petro et Paulo, beáto Patri nostro Benedícto, et ómnibus Sanctis, quia peccávi nimis, cogitatióne, verbo et ópere: percutit sibi pectus mea culpa, mea culpa, mea máxima culpa. Ídeo precor beátam Maríam semper Vírginem, beátum Michaélem Archángelum, beátum Ioánnem Baptístam, sanctos Apóstolos Petrum et Paulum, beátum Patrem nostrum Benedíctum, et omnes Sanctos, oráre pro me ad Dóminum Deum nostrum.
Misereátur nostri omnípotens Deus, et dimíssis peccátis nostris, perdúcat nos ad vitam ætérnam. Amen.
Indulgéntiam, ✠ absolutiónem et remissiónem peccatórum nostrórum tríbuat nobis omnípotens et miséricors Dóminus. Amen.
|
℣. Segítségünk ✠ az Úr nevében van.
℟. Aki az eget és a földet alkotta.
Lelkiismeret-vizsgálatot tartunk vagy csendesen elimádkozzuk a Miatyánkot.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Gyónom a mindenható Istennek, a Boldogságos, mindenkor Szűz Máriának, Szent Mihály főangyalnak, Keresztelő Szent Jánosnak, Szent Péter és Pál apostoloknak, és minden szenteknek: hogy fölöttébb vétkeztem gondolattal, szóval és cselekedettel. mellét megüti Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Kérem azért a Boldogságos, mindenkor Szűz Máriát, Szent Mihály főangyalt, Keresztelő Szent Jánost, Szent Péter és Pál apostolokat, és minden szenteket, imádkozzanak érettem a mi Urunkhoz, Istenünkhöz.
Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, bocsássa meg vétkeinket és vezessen el minket az örök életre. Ámen.
Vétkeink elengedését, ✠ feloldozását és bocsánatát adja meg nekünk a mindenható és irgalmas Úr. Ámen.
|
℣. Convérte nos ✙︎ Deus, salutáris noster.
℟. Et avérte iram tuam a nobis.
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
|
℣. Téríts meg minket, ✙︎ Isten, te vagy az üdvösségünk.
℟. És fordítsd el haragodat rólunk.
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Psalmus 4 [5]
4:2 Cum invocárem exaudívit me Deus iustítiæ meæ: * in tribulatióne dilatásti mihi.
4:2 Miserére mei, * et exáudi oratiónem meam.
4:3 Fílii hóminum, úsquequo gravi corde? * ut quid dilígitis vanitátem, et quǽritis mendácium?
4:4 Et scitóte quóniam mirificávit Dóminus sanctum suum: * Dóminus exáudiet me cum clamávero ad eum.
4:5 Irascímini, et nolíte peccáre: * quæ dícitis in córdibus vestris, in cubílibus vestris compungímini.
4:6 Sacrificáte sacrifícium iustítiæ, et speráte in Dómino. * Multi dicunt: Quis osténdit nobis bona?
4:7 Signátum est super nos lumen vultus tui, Dómine: * dedísti lætítiam in corde meo.
4:8 A fructu fruménti, vini, et ólei sui * multiplicáti sunt.
4:9 In pace in idípsum * dórmiam, et requiéscam;
4:10 Quóniam tu, Dómine, singuláriter in spe * constituísti me.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 4 [5]
4:2 Midőn segítségül hívtam, meghallgatott engem az én igazságom Istenem; * a szorongásban tágítottál rajtam.
4:2 Könyörülj rajtam, * és hallgasd meg imádságomat.
4:3 Emberek fiai, meddig lesztek nehéz szívvel? * Miért szeretitek a hiúságot, és keresitek a hazugságot?
4:4 Tudjátok meg, hogy az Úr csodálatossá tette az ő szentjét; * az Úr meghallgat engem, mikor hozzá kiáltok.
4:5 Haragudván, ne vétkezzetek; * amit szívetekben mondotok, nyughelyeiteken bánjátok meg.
4:6 Áldozzátok az igazság áldozatát, és bízzatok az Úrban. * Sokan mondják: Ki láttat velünk jókat?
4:7 Ránk van jegyezve, Uram, orcád világossága; * örömet adtál szívembe.
4:8 Gabonájuk, boruk és olajuk gyümölcsével * lettek ők gazdagok.
4:9 De emiatt békességben * alszom, és megnyugszom;
4:10 Mert te, Uram, kiváltképpen megerősítettél engem * a reménységben.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 90 [6]
90:1 Qui hábitat in adiutório Altíssimi, * in protectióne Dei cæli commorábitur.
90:2 Dicet Dómino: Suscéptor meus es tu, et refúgium meum: * Deus meus sperábo in eum.
90:3 Quóniam ipse liberávit me de láqueo venántium, * et a verbo áspero.
90:4 Scápulis suis obumbrábit tibi: * et sub pennis eius sperábis.
90:5 Scuto circúmdabit te véritas eius: * non timébis a timóre noctúrno,
90:6 A sagítta volánte in die, a negótio perambulánte in ténebris: * ab incúrsu, et dæmónio meridiáno.
90:7 Cadent a látere tuo mille, et decem míllia a dextris tuis: * ad te autem non appropinquábit.
90:8 Verúmtamen óculis tuis considerábis: * et retributiónem peccatórum vidébis.
90:9 Quóniam tu es, Dómine, spes mea: * Altíssimum posuísti refúgium tuum.
90:10 Non accédet ad te malum: * et flagéllum non appropinquábit tabernáculo tuo.
90:11 Quóniam Ángelis suis mandávit de te: * ut custódiant te in ómnibus viis tuis.
90:12 In mánibus portábunt te: * ne forte offéndas ad lápidem pedem tuum.
90:13 Super áspidem, et basilíscum ambulábis: * et conculcábis leónem et dracónem.
90:14 Quóniam in me sperávit, liberábo eum: * prótegam eum, quóniam cognóvit nomen meum.
90:15 Clamábit ad me, et ego exáudiam eum: * cum ipso sum in tribulatióne: erípiam eum et glorificábo eum.
90:16 Longitúdine diérum replébo eum: * et osténdam illi salutáre meum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 90 [6]
90:1 Aki a Fölséges segítségében lakik, * a menny Istenének oltalmában marad.
90:2 Mondhatja az Úrnak: Oltalmazóm vagy te és segítségem; * én Istenem, őbenne bízom.
90:3 Valóban ő megszabadított engem a vadászok tőréből * és a súlyos veszélytől.
90:4 Vállaival megárnyékoz téged, * és az ő szárnyai alatt biztos vagy.
90:5 Pajzs gyanánt vesz téged körül az ő igazsága; * nem fogsz félni az éjjeli rémtől,
90:6 A nappal repülő nyíltól, a sötétben járó vésztől, * és a déli gonosz támadásától.
90:7 Ezren hullanak el oldalad mellől, és tízezren jobbod felől: * tehozzád pedig nem fog közeledni;
90:8 Hanem szemeiddel nézed, * és a bűnösök díját meglátod.
90:9 Mert te vagy, Uram, az én reményem; * ha a Fölségest választottad magadnak menedékül,
90:10 Nem járul hozzád veszedelem, * és csapás nem közeledik hajlékodhoz.
90:11 Mert angyalainak parancsolt felőled, * hogy megőrizzenek téged minden utadban.
90:12 Kezeikben hordoznak téged, * hogy kőbe ne üssed lábadat.
90:13 Áspison és baziliszkuszon fogsz járni, * s az oroszlánt és sárkányt tapodod.
90:14 Mivelhogy bennem bízott, megszabadítom őt, * mert megismerte az én nevemet.
90:15 Hozzám kiált, és én meghallgatom őt; * vele vagyok a szorongatásban; megmentem és megdicsőítem őt.
90:16 Betöltöm őt hosszú élettel, * és megmutatom neki az én szabadításomat.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 133 [7]
133:1 Ecce nunc benedícite Dóminum, * omnes servi Dómini:
133:1 Qui statis in domo Dómini, * in átriis domus Dei nostri.
133:2 In nóctibus extóllite manus vestras in sancta, * et benedícite Dóminum.
133:3 Benedícat te Dóminus ex Sion, * qui fecit cælum et terram.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 133 [7]
133:1 Íme most áldjátok az Urat, * ti, az Úr minden szolgái,
133:1 Kik az Úr házában állotok, * a mi Istenünk háza tornácaiban.
133:2 Emeljétek föl éjjel kezeiteket a szent helyhez, * és áldjátok az Urat.
133:3 Áldjon meg téged az Úr Sionból, * ki a mennyet és földet teremtette.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Hymnus
Te lucis ante términum,
Rerum Creátor, póscimus,
Ut sólita cleméntia
Sis præsul ad custódiam.
Procul recédant sómnia,
Et nóctium phantásmata;
Hostémque nóstrum cómprime,
Ne polluántur córpora.
Præsta, Pater omnípotens,
Per Iesum Christum Dóminum,
Qui tecum in perpétuum
Regnat cum Sancto Spíritu.
Amen.
|
Himnusz
A napvilág leáldozott;
Kérünk, Teremtőnk tégedet,
Maradj velünk kegyelmesen,
Őrizzed, óvjad népedet.
A rossz álmok távozzanak,
És minden éji képzelet.
Ellenségünket űzzed el,
Hogy testünket ne rontsa meg.
Engedd meg ezt, kegyes Atya,
S Atyának mása, egy Fia,
S te Szentlélek, Vigasztaló,
Mindörökkön uralkodó.
Ámen.
|
Capitulum Responsorium Versus
Ier 14:9
Tu autem in nobis es, Dómine, et nomen sanctum tuum invocátum est super nos: ne derelínquas nos, Dómine, Deus noster.
℟. Deo grátias.
℣. Custódi nos, Dómine, ut pupíllam óculi.
℟. Sub umbra alárum tuárum prótege nos.
|
Olvasmány, válaszos ének, vers
Jer 14:9
Holott te, Uram, közöttünk vagy, és a te neved segítségül hívatott miránk; ne hagyj el minket Urunk, Istenünk.
℟. Istennek legyen hála.
℣. Őrizz meg minket Urunk, mint szemed világát.
℟. Szárnyaid árnyéka alatt védj meg minket.
|
Oratio
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
« Pater Noster » dicitur secreto usque ad « Et ne nos indúcas in tentatiónem: »
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Vísita, quǽsumus, Dómine, habitatiónem istam, et omnes insídias inimíci ab ea lónge repélle: Ángeli tui sancti hábitent in ea, qui nos in pace custódiant; et benedíctio tua sit super nos semper.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés
Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
"Our Father" is said silently until "And lead us not into temptation:".
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Látogasd meg Urunk hajlékunkat, és az ellenség minden cselvetését tartsd távol tőlünk; angyalaid lakjanak velünk, akik békében védelmeznek minket; és áldásod legyen velünk mindig.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
Benedictio. Benedícat et custódiat nos omnípotens et miséricors Dóminus, ✠ Pater, et Fílius, et Spíritus Sanctus.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
Áldás. Áldjon meg és őrizzen minket a mindenható és irgalmas Úr, ✠ az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
℟. Ámen.
|
Antiphona finalis B.M.V.
Salve, Regína, mater misericórdiæ;
vita, dulcédo et spes nóstra, salve.
Ad te clamámus éxsules fílii Hevæ.
Ad te suspirámus geméntes et flentes
In hac lacrimárum valle.
Eia ergo, advocáta nostra,
illos tuos misericórdes óculos ad nos convérte.
Et Iesum, benedíctum fructum ventris tui,
nobis post hoc exsílium osténde.
O clemens, o pia, o dulcis Virgo María.
℣. Ora pro nobis, sancta Dei Génetrix.
℟. Ut digni efficiámur promissiónibus Christi.
Orémus.
Omnípotens sempitérne Deus, qui gloriósæ Vírginis Matris Maríæ corpus et ánimam, ut dignum Fílii tui habitáculum éffici mererétur, Spíritu Sancto cooperánte, præparásti: da, ut, cuius commemoratióne lætámur, eius pia intercessióne, ab instántibus malis et a morte perpétua liberémur. Per eúndem Christum Dóminum nóstrum. Amen.
Si descendendum sit a choro, concluditur dicendo.
℣. Divínum auxílium ✠ máneat semper nobíscum.
℟. Et cum frátribus nostris abséntibus. Amen.
|
Final Antiphon of the Blessed Virgin Mary
Üdvözlégy Úrnő, irgalomnak kegyes Anyja;
élet, édesség, reményünk, Üdvözlégy.
Hozzád kiáltunk Évának árva fiai,
Hozzád sóhajtozunk, sírva és zokogva
Itt lenn a siralomvölgyben.
Ezért kérünk, szószólónk az Úrnál,
Fordítsd felénk kegyes szemeidet, minket ne hagyj el árván;
És Jézust, a te méhednek áldott gyümölcsét
Száműzetésünk után mutasd meg Őt!
Ó kegyes, ó boldog, ó édes, szép Szűz Mária.
℣. Imádkozzál érettünk Istennek szent anyja.
℟. Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.
Könyörögjünk.
Mindenható örök Isten, aki a Szentlélek közreműködésével a Boldogságos Szűz Mária testét és lelkét szent Fiad hajlékává tenni méltóztattál, add hogy akinek megemlékezését ünnepeljük, annak közbenjárására a jelen bajaitól és az örök haláltól megszabaduljunk. Ugyanazon Jézus Krisztus a te fiad által. Ámen.
℣. Az Isten áldása ✠ maradjon mindig velünk.
℟. És távollévő testvéreinkkel. Ámen.
|